1. rész
Gondoltuk, szeretnétek tudni, hogy a március 18-ai görög vacsoránkon mi mindent fogunk megkóstolni, és azt is, hogy pontosan mit takar egy-egy fogás estében a görög név. Most kiderül!
Ouzo
Az ouzo ánizs ízű görög likőr, jellegzetes illatú és vízzel keverve opálos színű. Elődjét állítólag már az ókorban ismerték, azonban „ipari mennyiségben” csak a 19. században kezdték el készíteni, elsősorban Leszbosz szigetén. Mivel a 20. század elején a hasonló ízvilágú abszint nagyon divatossá vált, így az ouzo iránt is jelentősen megnőtt a kereslet. Az 1930-as évek elejétől réz lepárló készülék segítségével kezdték el készíteni, ez a módszer azóta is megmaradt. 2006-tól csak a Görögországban készült ánizslikőrt lehet ouzónak hívni.
Pita
A pita egy jellegzetes lepénykenyér, amelyet nagy előszeretettel készítenek és fogyasztanak Görögországban, a Balkánon és Törökországban. A pita szó jelentése: lapos, vékony réteg. Sok finomságot lehet bele rejteni, hiszen sütés közben a gőz hatására egy „zseb” képződik benne, amelybe bátran lehet pakolni húst, salátát és még mindenféle jót. A Földközi-tenger térségében pitának hívják a lepénykenyeret, az indiaiak naanak, a mexikóiak tortillának, a lényegen az elnevezés azonban mit sem változtat, hiszen a cél egy és ugyanaz: földi jókat burkolni bele majd az egészet „beburkolni” annak rendje és módja szerint. Természetesen más felhasználási módja is van a pitának, hiszen kenyér mivoltát nem tudja megtagadni, húsok mellé is adják, vagy különböző „kencéket” kennek rá. Elkészítése nagyon egyszerű, három alkotóelem kombinációja: liszt, víz és élesztő. A görög gyros elképzelhetetlen pita nélkül, és legalább annyira fontos a tzatziki is, mint a tipikus lepénykenyér.
Feta
A legenda szerint az olümposzi istenek korából származik, sőt Homérosz Odüsszeájában már felbukkan a juhtejből készült sajt. A feta elnevezés azonban egy olasz szóból, a fettéből származik, ami szeleteltet jelent, hiszen felaprítva tárolták a fetát hordókban. A 14. században krétai sajtnak hívták, majd csak a 17. századtól illették feta névvel. Az eredeti feta sajt juh- vagy kecsketejből készül, kemény és sós lében tárolják. Jellegzetes ízét annak köszönheti, amit az állatok megesznek, vagyis a fűszernövények aránya. Mind só-, mind zsírtartalma elég magas. A feta olajbogyóval és kenyérrel remek előétel, de cserépedényben sütve is isteni. Ügyeljünk arra, ha kivesszük a sós léből, gyorsan megromlik! A szobahőmérsékletű feta íze a legfinomabb, így érdemes sütni-főzni vele. Nagyon jól állnak neki a zöldfűszerek, ne kíméljük!
Görög saláta (horiatiki)
A görög saláta nem más, mint parasztsaláta, nagyon népszerű és gyakran fogyasztott étel. A földművesek a tarisznyájukban vitték a zöldségeket, az asszonyok pedig hozzá a fetát és az olívaolajat, no meg a kenyeret. Az eredeti horiatiki salátaleveleket nem tartalmaz, habár sokan keverik a sopszka salátával. Zöldségek közül három nagyon fontos és elengedhetetlen alkotóeleme: paradicsom, uborka és lilahagyma. Göröggé az olajbogyó és az istenien sós feta sajt teszik, no meg az oreganó az öntetben. Olívaolaj, citromlé és oreganó házasítása akkor alkotják a legjobb öntetet, ha hagyjuk összeérni legalább egy órát az ízeket. A feta kockák miatt az alapanyagokat érdemes óvatosan, kézzel összekeverni, hogy ne törjön össze a sajt, majd az öntettel együtt hűtőben 2 óráig „érlelni”. A hideg frissítő forró nyári esték közkedvelt étel nálunk is, hiszen egyre többen fogyasztjuk.
Folytatás következik, hiszen a menüben még akad néhány étel!:)