Whisky minden mennyiségben

Nem a mennyiség számít, hanem a minőség, és ez különösen igaz akkor, hogyha whisky-t kóstol az ember. Habár be kell vallanom, jó végignézni a standokon, látni a jófajta nedűket, sőt ennél is jobb megízlelni és érezni, mitől átlagon felüli egy ital, mi teszi igazán egyedülállóvá.

Nick Theurer

Az újságírói lét egyik nagy előnye, hogy ezernyi új dolgot ismer meg az ember, olyan ízvilágokba is betekinthet, amiben nem annyira jártas, de mindig akad egy szakértő, aki készséggel vezeti be a rejtelmek birodalmába. Szerencsére a whiskey-zés útjára is „szakmai felügyelettel” tévedtem, és talán mondanom se kell, nem bánom ezt a kis kitérőt. Nem kisebb mesterem akadt, mint Nick Theurer, a Brown-Forman whiskey nagykövete, aki egy Master Class előadáson mutatta be a legendás Jack Daniel whiskey prémium italait, ráadásul egy rendhagyó történelem órát is tartott az idén 150 éves lepárló kulisszatitkairól.

„A márka nagyköveteként büszkeséggel tölt el, hogy egy olyan legendás italt képviselhetek, amelynek már több mint száz éve töretlen a sikere. Ez az év különleges a 150. évforduló miatt, így idén egy limitált kiadású whiskey-t is a klasszikusok mellé állítottunk a show-n, amelyet a Master Class kurzuson részletesebben is bemutathattam” – mondta el Nick Theurer, aki a whiskey gyártás számos apró részletébe is beavatta a hallgatóságot.

Nyugodtan mondhatjuk, hogy Amerika egyik nagy büszkesége a whiskey, a kukoricából nyert arany, és legalább annyian keresték ezt az aranyat a lehetőségek hazájában, mint a nemesfémet anno. A kukoricaföldek biztos megélhetést adtak, a növény maga ellenálló és igénytelen, ezért sokan vágtak bele termesztésébe. Volt belőle bőven, és ahogyan gyorsan rájöttünk, hogy idehaza a gyümölcsből nem csak lekvárt lehet főzni, úgy az amerikaiak sem csak a kásában látták a kukorica egyetlen felhasználási lehetőségét.

Whiskey sor a kurzuson

A kukoricát kiegészítették rozzsal és árpával, így létrejött az a tökéletes hármas, ami a whiskey hamisítatlan ízét adja. Még fontos a hordó, ami a nedű jellegzetes aromájáért és színéért felelős, illetve a klíma, ahol az érlelést végzik. Amerika két államában készül a Jack Daniel márka, Kentucky-ban és Tennessee-ben. A jó öreg 150 éves limitált Jack a legidősebb és legnaposabb helyen fekvő érlelőműhelyben készült. A „nagy öreg” mellett poharunkba került a kurzuson a Gentleman Jack, a Single Barrel és a Gold No.27 is. Ha te is szívesen megkóstolnád az ünnepi kiadást, január közepéig a Szervita téri Jack Daniel’s 150 Pop Up Bárban megteheted.

A kurzus után természetesen tettünk egy nagy sétát, utunkat hol skót dudások, hol sétáló keménykalapos úriemberek kísérték. Nagy, mondhatni ikonikus márkák kavalkádja tette igazi show-vá a show-t, a skótok nagyágyúi, a Chivas Brothers vagy a Glenfiddich. Utóbbi nagy dobása a sörös hordóban érlelet whisky volt, ami remek példa két finom nedű sikeres nászára. Természetesen az ír szakértelem is képviseltette magát, például a Jameson, de a jól ismert nevek, a Jim Beam és a Johnnie Walker is felbukkantak. És igen, van már magyar whisky is, a Gemenc és a Békési! Azt tudtuk, hogy a japánok nagyon jó tanulók, a skótoktól ellesték, hogyan kell jó whisky-t készíteni, viszont azt nem gondoltam volna, hogy a tajvaniak is tökélyre fejlesztették ezt a tudást. A Kavalan made in Taiwan, és egyáltalán nem rossz, de hozzá kell tennem, nem vagyok szakértő, csupán egy lelkes ivócimbora.

Az isteni koktélom

Az est fénypontja számomra két dologban testesült meg, a Whisky Casinóban és a koktélok koktéljában. A kaszinó természetesen az italokról szólt, én ugyan kiírtam volna, hogy belépés csak művelt alkoholistáknak, ennek ellenére próbára tettük tudásunkat. Ittunk és találgattunk, némi tudatosság volt néha válaszainkban, de jórészt inkább a pia beszélt belőlünk. Az alkohol nem mindig rossz tanácsadó, legalábbis a kaszinóban, néha azért eltaláltuk a jó választ, így lovunk nyargalhatott az ovális versenypályán, igaz jórészt az utolsók között. A részvétel a fontos alapon én koktélba fojtottam bánatomat, és kértem egy whisky alapú „keveréket” némi popcorn és csokoládé sziruppal és lime-mal megfejelve. Két korty után még szebbnek láttam a világot, majd egy ásványvizes palackba kapaszkodva megpróbáltam nőiesen elhagyni a whisky szentélyt, még szerencse, hogy volt támaszom.

Legközelebb veled is színesen koccintanék a Whisky Show-n, szerintem érdemes kilátogatnod, mert itt garantált, hogy torok nem marad szárazon. Meggyőztelek?:)

Hozzászólás Facebookkal

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges.