1. rész
Gondoltuk, szeretnétek tudni, hogy a március 18-ai görög vacsoránkon mi mindent fogunk megkóstolni, és azt is, hogy pontosan mit takar egy-egy fogás estében a görög név. Most kiderül!
Ouzo
Ánizslikőr görög módra
Az ouzo ánizs ízű görög likőr, jellegzetes illatú és vízzel keverve opálos színű. Elődjét állítólag már az ókorban ismerték, azonban „ipari mennyiségben” csak a 19. században kezdték el készíteni, elsősorban Leszbosz szigetén. Mivel a 20. század elején a hasonló ízvilágú abszint nagyon divatossá vált, így az ouzo iránt is jelentősen megnőtt a kereslet. Az 1930-as évek elejétől réz lepárló készülék segítségével kezdték el készíteni, ez a módszer azóta is megmaradt. 2006-tól csak a Görögországban készült ánizslikőrt lehet ouzónak hívni.
Pita
Zsebes lepénykenyér
A pita egy jellegzetes lepénykenyér, amelyet nagy előszeretettel készítenek és fogyasztanak Görögországban, a Balkánon és Törökországban. A pita szó jelentése: lapos, vékony réteg. Sok finomságot lehet bele rejteni, hiszen sütés közben a gőz hatására egy „zseb” képződik benne, amelybe bátran lehet pakolni húst, salátát és még mindenféle jót. A Földközi-tenger térségében pitának hívják a lepénykenyeret, az indiaiak naanak, a mexikóiak tortillának, a lényegen az elnevezés azonban mit sem változtat, hiszen a cél egy és ugyanaz: földi jókat burkolni bele majd az egészet „beburkolni” annak rendje és módja szerint. Természetesen más felhasználási módja is van a pitának, hiszen kenyér mivoltát nem tudja megtagadni, húsok mellé is adják, vagy különböző „kencéket” kennek rá. Elkészítése nagyon egyszerű, három alkotóelem kombinációja: liszt, víz és élesztő. A görög gyros elképzelhetetlen pita nélkül, és legalább annyira fontos a tzatziki is, mint a tipikus lepénykenyér.
Fetatorony
Feta
A legenda szerint az olümposzi istenek korából származik, sőt Homérosz Odüsszeájában már felbukkan a juhtejből készült sajt. A feta elnevezés azonban egy olasz szóból, a fettéből származik, ami szeleteltet jelent, hiszen felaprítva tárolták a fetát hordókban. A 14. században krétai sajtnak hívták, majd csak a 17. századtól illették feta névvel. Az eredeti feta sajt juh- vagy kecsketejből készül, kemény és sós lében tárolják. Jellegzetes ízét annak köszönheti, amit az állatok megesznek, vagyis a fűszernövények aránya. Mind só-, mind zsírtartalma elég magas. A feta olajbogyóval és kenyérrel remek előétel, de cserépedényben sütve is isteni. Ügyeljünk arra, ha kivesszük a sós léből, gyorsan megromlik! A szobahőmérsékletű feta íze a legfinomabb, így érdemes sütni-főzni vele. Nagyon jól állnak neki a zöldfűszerek, ne kíméljük!
Görög saláta (horiatiki)
Horiatiki, avagy görög sali
A görög saláta nem más, mint parasztsaláta, nagyon népszerű és gyakran fogyasztott étel. A földművesek a tarisznyájukban vitték a zöldségeket, az asszonyok pedig hozzá a fetát és az olívaolajat, no meg a kenyeret. Az eredeti horiatiki salátaleveleket nem tartalmaz, habár sokan keverik a sopszka salátával. Zöldségek közül három nagyon fontos és elengedhetetlen alkotóeleme: paradicsom, uborka és lilahagyma. Göröggé az olajbogyó és az istenien sós feta sajt teszik, no meg az oreganó az öntetben. Olívaolaj, citromlé és oreganó házasítása akkor alkotják a legjobb öntetet, ha hagyjuk összeérni legalább egy órát az ízeket. A feta kockák miatt az alapanyagokat érdemes óvatosan, kézzel összekeverni, hogy ne törjön össze a sajt, majd az öntettel együtt hűtőben 2 óráig „érlelni”. A hideg frissítő forró nyári esték közkedvelt étel nálunk is, hiszen egyre többen fogyasztjuk.
Folytatás következik, hiszen a menüben még akad néhány étel!:)
