A japán konyha különleges és olykor különc. Étkezési szokásaik sokban különböznek a miénktől, de éppen ettől olyan izgalmasak ezek a távol-keleti fogások. Az érdekességek sorát most folytatjuk, mert van még bőven olyan információ, ami újdonság lehet számodra a japán konyhával kapcsolatban.
A legtöbb japán étteremben nedves törölközőt adnak a vendégeknek étkezés előtt, hogy megtisztítsák a kezeiket. A kézen kívül más testrészt, például az arcot vagy a nyakat illetlenség megtörölni. A híres miso leves segít az emésztésben, éppen ezért az étkezés előtt ajánlatos enni, nem a végén.
Japánban nagyon kevés a vegetáriánus, hiszen a tenger gyümölcseinek egyszerűen képtelenek ellenállni, és természetesen az is közrejátszik, hogy étrendjükben elég sok hús szerepel, különösen a sertést szeretik. A legnépszerűbb talán mind közül a nyers lóhús, a polip és a bálna. Ha a japánok egy kis ropogtatnivalóra vágynak, szárított szardíniából és mandulából csemegéznek.
A sushin kívül a sashimi is slágerétel Japánban. A sashimihoz felhasznált halnak mindig nagyon frissnek kell lennie. Olyannyira, hogy sok helyen egészen addig az akváriumban úszkál a hal, amíg meg nem rendelik. Így garantáltan friss, amikor a séf elkészíti, azaz egészen vékonyra szeleteli.
Sashimi nemcsak hal lehet, hanem mondjuk marha vagy enyhén előfőzött polip, annak is a legnemesebb része. Általában ezt az ételt a sushi előtt, első fogásként és wasabi nélkül eszik. A Csendes-óceánban élő, ott halászott bluefin tonhal 80 százaléka „végzi” sushiként vagy sashimiként. Az első nemzetközi Sushi Napot 2009. június 18-án tartották, megünnepelve ezzel a világszerte elterjedt japán finomságot.
Yamagata, Nagano és Gunma prefektúrában az édes szójaszósszal elkészített szöcske igaz ínyencségnek számít. Egy másik „extrém” ételt, az erjesztett szójababot a japánok általában reggelire eszik, és erős illata és íze ellenére is nagyon szeretik. Hirohito császár egyik kedvenc étele volt a sült darázslárva főtt rizzsel, cukorral és szójaszósszal fűszerezve.