A chili paprika eredetileg Dél- és Közép-Amerikából származik. Az őshonos fűszernövény legrégebbi „nyomait” az i.e. 7000 környékén találták meg egy perui temetkezési helyen. Széles körben akkor válhatott ismertté, amikor Kolumbusz második útján, 1494-ben behozta Európába.
Chilik
A legenda szerint Diego Alvarez Chança sevillai orvos – aki az Armada egészségéért is felelt – ragaszkodott kitartóan a chili hajóval történő szállításához, mert jobban meg akarta vizsgálni annak gyógyító hatását. Európából aztán idővel eljutott Ázsiába is, a Fülöp-szigeteken, Kínában, Koreában illetve Japánban is nagyon gyorsan elterjedt. Indiában különösen népszerűvé vált, a helyi konyhák szívesen alkalmazták és alkalmazzák a mai napig hagyományos ételeik elkészítésénél. Az ázsiai ízlésnek köszönhetően a kezdetben ültetett fajtákból később rengeteg más nemesítés született, főleg a csípősebb chilikből, manapság ezek a legkeresettebbek. Olyannyira, hogy a világ legerősebb chilije, a Naga bhut Jolokia is Indiából származik. (A Scoville-skála szerinti 1.001.304-es erősséggel bíró chili még a Guiness rekordok könyvébe is bekerült.)
Kezdetben a chilit kolostorokban kezdték el termeszteni, mint gyógynövényt és botanikai ritkaságot. Később azonban felfedezték, hogy a szárított és megtört chili csípősségével egészen jól helyettesíthető az aranyárban mért fekete bors, s ennek a felismerésnek köszönhetően vált széles körben ismertté a növény. Innentől kezdve indult be a chili termesztése, illetve Amerikából történő nagyarányú importálása is. A trópusi országokban inkább a kicsi, csípős terméseket használják ételfűszerként, frissen vagy szárítva, egészben vagy megőrölve. A mérsékelt övben főként a nagy termésű, édes fajtákat forgalmazzák, és ezeket nyersen, zöldségként párolva, levesbe főzve és salátának fogyasztják, illetve szárítva édes paprika fűszerporrá őrlik. Az ecetben vagy olajban eltett paprikát savanyúságként tálalják, vagy ételeket fűszereznek vele.
Amilyen kicsi, olyan erős
A chili legjellemzőbb tulajdonsága az, hogy csíp. Ezt egy színtelen és ízetlen anyag a kapszaicin okozza. Nagyon stabil vegyület, sem melegítésre, sem fagyasztásra nem sérül, és nem is bomlik el. Minél több kapszaicint tartalmaz egy paprika, annál csípősebb, erősebb az íze. Kivonata fehér por, mely alkoholban oldódik, de vízben nem, ezért van az, hogy nem segít, ha a paprika csípősségét vízivással próbáljuk enyhíteni. Ellentétben azon anyagokkal, amelyek a nyelv különböző zónáin az édes, savanyú, sós, keserű ízekért felelősek, a kapszaicin hő- illetve fájdalomingert vált ki. Eltérően a feketeborstól és a gyömbértől, tartósan érzéketlenné teszi ezeket az idegvégződéseket, ezért a rendszeres chili fogyasztók kevésbé érzik csípősnek ugyanazt a paprikát, mint a gyakorlatlanok.
