Ilyenkor, augusztus végén érik a békési veres szilva, amiből isteni lekvárt, ciberét és természetesen pálinkát lehet főzni. Békési Zoltán, a Békési Pálinkaház tulajdonosának meghívására mi is részt vettünk a szilva szüreten, és a Gourmet Guides nevében egy szilvafát is örökbe fogadtunk.
Ahhoz, hogy lehessen egy saját szilvafánk a Békési szilváskertben, kicsit meg kellett dolgozni, amit egyáltalán nem bántunk, mert még sose vettünk részt szilva szüreten. Erőt egy kupica szilvapálinkából merítettünk, amely Békési Zoltán pálinkafőzdéjében készült, természetesen a 27 hektáros kertben álló szilvafák veres terméséből. Ennek a fajta szilvának ugyanis az a jellegzetessége, hogy a héja szép veres. Ezt saját szemünkkel is láthattuk, és azt is, hogy a fák roskadásig voltak terméssel, fürtökben „mosolyogtak” az ágakon a szebbnél szebb szilvák.
A szilvapálinkától lendületet kaptunk, így gyorsan megteltek a kezünkbe nyomott fonott kosarak szilvával, amiből jutott a kert szélén felállított konténerbe is, hogy pálinka készüljön belőle, és legnagyobb örömünkre mindenki vihetett haza. A picit még fanyar gyümölcsből én bajor szilvás kalácsot sütöttem, jó sok fahéjjal, hogy még illatosabb legyen a szilva húsa.
A lekvárfőzésbe egyelőre még nem mertem belevágni, de ami késik, nem múlik. Régi vágyam viszont teljesült, mert megtanulhattam elkészíteni a derelyét úgy, ahogy azt egykor nagyanyáink csinálták. A kézzel nyújtott, házi tésztának nincsen párja! A derelye nem egy ördöngős desszert, türelem nélkül azonban nem fog jól sikerülni. A lényeg, hogy hártyavékonyra kell nyújtani az egy kiló lisztből, nyolc tojásból, sóból és két tojásnyi hideg vízből készült tésztát, és jófajta, nem híg lekvárral kell megtölteni a kis batyukat.
A szüret után jólesett kicsit leülni a hűsbe és megkóstolni a szilvás finomságokat, amivel a helyi asszonyok készültek. A fogások közül én a malacsültet emelném ki, amit nem más, mint a szilva tett még különlegesebbé. A vadmalac kemencében sütve, szilvaciberébel valami fenséges volt, a savanykás szilvás szósz jól illet a sülthöz, és aki szereti a hús és gyümölcs párosítást, annak garantáltan nagy kedvence lesz. Az is kiderült, hogy a veres szilva nemcsak pálinkának első osztályú, hanem nektárnak is, a belőle készült száz százalékos gyümölcslé sűrű és zamatos, nagyon kedvemre való volt.
A házigazda, Békési Zoltán a finom ételeken kívül mással is kedveskedett nekünk. A Békési Pálinka szilváskertjéből mindenki választhatott magának egy fát. Örökbefogadókból nem volt hiány, elsőnek Dr. Bognár Lajos, a Vikékfejlesztési Minisztárium helyettes állatitkára kapott oklevelet arról, hogy mostantól az egyik veres szilvafa tiszteletbeli tulajdonosa: leszüretelheti annak termését minden évben, sőt pálinkát is főzethet belőle. Az államtitkár úr utóbbit választotta, amit teljesen megértünk, hiszen a Békési pálinka az a fajta ital, ami vérré válik.
„Az örökbefogadás lehetősége bárki számára fönnáll. Aki nevére vesz egy szilvafát, annak terméséről saját maga rendelkezik. A szilvából pedig pálinkát főzethet nálunk, vagy egy részét otthon befőzheti. A termésalakulásról, a szüret idejéről a gazdákat folyamatosan hírlevélben tájékoztatjuk”– mesélte Békési Zoltán, a Békési Pálinkafőzde tulajdonosa.
Mi, a Gourmet Guides se szerettünk volna veres szilvafa nélkül maradni, és a G2-es számút választottuk ki az 1869 fa közül. Büszkék vagyunk új szerzeményünkre, és reméljük, bő termést ad majd minden évben, hogy élvezhessük a messze földön híres és ízes veres szilva jótékony hatásait!:)