Véletlen szülte ételek

Valamikor egy-egy konyhai „balesetből” vagy merész ötletből születnek a legfinomabb ételek. A következő hét rövid történet is ezt bizonyítja.

Keksz csokicseppekkel

A csokoládé minden süteményben nagyon finom! Ezt így gondolták már az 1930-as években is, főleg annak a massachussets-i étteremnek a tulajdonosa, aki extra finom csokis kekszet akart sütni. Ruth Graves Wakefield csokidarabkákkal akarta barnára színezni a sütit. A csokidarabok ugyan megolvadtak, de csak „bepöttyözték” a kekszeket ahelyett, hogy azok barna „tallérokká” változtak volna.

A híres francia desszert, a „tarte tatin” az 1880-as években született meg egy francia hotelben. A szálloda tulajdonosa egy testvérpár, Stéphanie és Caroline Tatin volt. Stéphanie sajnos túlsütötte az almáslepényhez való almát, így azt végül nem a szokásos módon készítette el. A sült almára simította a tésztát, tehát fejjel lefelé készítette el a süteményt. Amikor kiborította, a karamellizált gyümölcs a „torta” tetejére került.

Egy San Francisco-i verandán felejtett pohár víznek köszönhetjük a pálcikás jégkrémet. A 11 éves Frank Epperson ugyanis elfelejtette bevinni a szobába a poharát, az esti hidegben a víz benne megfagyott. Másnap reggel a fiú a legnagyobb meglepetésére kiemelte a szívószállal együtt a pohárnyi vizet jéggé fagyva, feltalálva a pálcikás fagyi elődjét.

VII. Edward kedvence

A „Crêpe Suzette” a XIX. század végéről való. Egy francia pincér, Henri Charpentier volt az, aki egy monte-carlói étteremben illusztris vendégeknek készítette el a palacsintát karamellizált alkoholos mártással, de sajnos – vagy szerencsére – nem minden úgy sikerült, ahogy akarta. A mártás ugyanis odakozmált. A wales-i herceg, a későbbi VII. Edward király viszont fenségesnek találta a felszolgált desszertet, ezért arra kérte Henrit, hogy egyik kedves hölgyismerőse, Suzette után nevezze el a finomságot.

Nem meglepő, hogy a burgonyaszirom amerikai találmány. George Crum egy kötekedő vendégnek köszönheti azt, hogy ő lett a hártyavékony csipsz ötletgazdája. Mivel a kuncsaft túl vastagnak találta a sült krumpliját, George olyan vékonyra szeletelte a burgonyát, hogy szinte át lehetett rajta látni, majd kisütötte forró olajban és jól megsózta. A végeredmény ropogós, pillekönnyű krumpliszirom lett.

A híres Worcestershire szósz

Worcestershire szósz szülőatyjai brit vegyészek, John Wheeley Lea és William Henry Perrins voltak a XIX. században. Egyik ügyfelük arra kérte őket, hogy egy jellegzetes ízű szószt készítsenek neki, mert imádta az indiai konyhát. A szósz azonban annyira erős lett, hogy képtelenség volt megenni. Néhány évre eltették a spejzba, és mikor újra elővették, a legnagyobb meglepetésükre az tökéletes volt mind ízében, mind színében, mind állagában.

A szendvicset egy grófnak köszönhetjük. Sandwich ötödik grófja, John Montagu ugyanis megszállott kártyajátékos volt, és egy percre sem akarta megszakítani a partit, ezért szolgálóját arra kérte, hozzon neki húst két kenyérszelet között, mert ezt gyorsan meg lehet enni anélkül, hogy abba kellene hagynia a játékot.

Hozzászólás Facebookkal

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges.