Közkívánatra szeptember 21-én újra japán vacsoraestet szerveztünk azoknak, akik a nyári rendezvényünkről lemaradtak, illetve új érdeklődőkkel is bővült vendégeink száma. Mivel a nyár véget ért, beköszöntött az ősz, menüsorunk is ezt tükrözte.
A vacsoraestet a hagyományokhoz híven umeshu-val, japán szilvaborral indítottuk. Ez az ital remek üdvözlőital, selymes, édeskés íze miatt gyakran nevezik a magyar Tokaji aszú japán megfelelőjének is.
Halas gombóc
Előételként három különböző fogással ismerkedhettünk meg. A tojáslepény, a szezámos ceruzabab és a lazacos tofu-s gombóc közül én a legutóbbit emelném ki, hiszen remek párosításnak tartom a tofu-t és a lazacot. Bár a tofu íze kissé jellegtelennek tűnhet, rengeteg értékes tápanyagot tartalmaz. Különösen fehérje- illetve kalciumtartalma magas.
A több száz sushi variáció közül mi uramaki-kat (kifordított tekercs), és nigiri-ket (tojás formájúra gyúrt rizságyon halszelet) kóstoltunk. A grillezett, csípős tonhaltekercs jó bizonyítéka volt annak, hogy nemcsak nyers halból lehet sushit készíteni.
Levesként, eltérően a megszokott miso levestől, most hal erőlevest kaptunk, melyben ginkómag, spenótdarabkák, és fehér húsú vajhal darabkák úszkáltak. A ginkómag egy rendkívül ősi lombhullató fa, a páfrányfenyő termése. A buddhista, hústalan táplálkozás kedvelt alapanyaga, levesbetétként is gyakran használják. Potencianövelő tulajdonságáról ismert, ezért férfi vendégeink szívesen repetáztak volna belőle…
A bonyolult kotta
Az ibodai nitsuke, vagyis hirtelen főtt szójás vajhal nagy sikert aratott. Nevéhez híven vajpuha, omlós, kellemes ízű halfajta, melyet keleties szójaszósszal tálaltak. A házi savanyúság, a sörretek is említésre méltó, hiszen kombu nevezetű algafajtával készítették el. A kombu egy olyan hatalmas méretű tengeri algafaj, mely jódban, kalciumban igen gazdag. Tél végén nagy mennyiségben gyűjtik be, szárítják, majd hosszabb darabokra vágva árusítják. Rendelkezik azzal a különleges tulajdonsággal, hogy a vele együtt főzött alapanyagokat megpuhítja, így lerövidíti a főzési időt. Ezen kívül a különböző zöldségek ízét is kiemeli.
A kulturális programot a professzionális koto zenész, Tünde bemutatója biztosította, aki nemcsak gyönyörű játékával varázsolt el minket, hanem a kimonóról szóló részletes beszámolóját is nagy figyelemmel hallgattuk. A tradicionális ülésformáról, a seiza-ról is sok szó esett, melyet kipróbáltak vendégeink is. A koto hangszer kottáját érdekességképen körbeadtuk, hogy lássuk, mi is a különbség az európai és a japán kotta között. A tradicionális japán írásmódnak megfelelően, jobbról-balra, fentről –lefelé jelölik a hangjegyeket benne, melyek igazából nem is hagyományos hangjegyek, hanem számok, ezzel utalnak a megfelelő húrra, amin játszani kell.
Késforgatásból jeles
A sushikészítési bemutatón nemcsak magával a munkafolyamattal ismerkedhettünk meg, hanem Emikosan – sushikészítő mesterszakács – a japán késekről is beszélt nekünk.
Azt hiszem, ezen az estén is minden résztvevő jól érezte magát, és úgy érzem mottónk is érvényesült: „Ízutazások, ahol a köret a jó társaság, a desszert pedig maga a kultúra…”
Szeptember 21-én újra leültünk a Fuji étterem tatami szobájába, hogy egy isteni menüt ehessünk végig. A séf az ételeket most az ősz jegyében készítette el. A társaság remek volt, akárcsak a múltkor, ügyesen forgatták a pálcikát a kezükben és minden egyes falatot élveztek.
