Közkívánatra szeptember 21-én újra japán vacsoraestet szerveztünk azoknak, akik a nyári rendezvényünkről lemaradtak, illetve új érdeklődőkkel is bővült vendégeink száma. Mivel a nyár véget ért, beköszöntött az ősz, menüsorunk is ezt tükrözte.
A vacsoraestet a hagyományokhoz híven umeshu-val, japán szilvaborral indítottuk. Ez az ital remek üdvözlőital, selymes, édeskés íze miatt gyakran nevezik a magyar Tokaji aszú japán megfelelőjének is.
Előételként három különböző fogással ismerkedhettünk meg. A tojáslepény, a szezámos ceruzabab és a lazacos tofu-s gombóc közül én a legutóbbit emelném ki, hiszen remek párosításnak tartom a tofu-t és a lazacot. Bár a tofu íze kissé jellegtelennek tűnhet, rengeteg értékes tápanyagot tartalmaz. Különösen fehérje- illetve kalciumtartalma magas.
A több száz sushi variáció közül mi uramaki-kat (kifordított tekercs), és nigiri-ket (tojás formájúra gyúrt rizságyon halszelet) kóstoltunk. A grillezett, csípős tonhaltekercs jó bizonyítéka volt annak, hogy nemcsak nyers halból lehet sushit készíteni.
Levesként, eltérően a megszokott miso levestől, most hal erőlevest kaptunk, melyben ginkómag, spenótdarabkák, és fehér húsú vajhal darabkák úszkáltak. A ginkómag egy rendkívül ősi lombhullató fa, a páfrányfenyő termése. A buddhista, hústalan táplálkozás kedvelt alapanyaga, levesbetétként is gyakran használják. Potencianövelő tulajdonságáról ismert, ezért férfi vendégeink szívesen repetáztak volna belőle…
Az ibodai nitsuke, vagyis hirtelen főtt szójás vajhal nagy sikert aratott. Nevéhez híven vajpuha, omlós, kellemes ízű halfajta, melyet keleties szójaszósszal tálaltak. A házi savanyúság, a sörretek is említésre méltó, hiszen kombu nevezetű algafajtával készítették el. A kombu egy olyan hatalmas méretű tengeri algafaj, mely jódban, kalciumban igen gazdag. Tél végén nagy mennyiségben gyűjtik be, szárítják, majd hosszabb darabokra vágva árusítják. Rendelkezik azzal a különleges tulajdonsággal, hogy a vele együtt főzött alapanyagokat megpuhítja, így lerövidíti a főzési időt. Ezen kívül a különböző zöldségek ízét is kiemeli.
A kulturális programot a professzionális koto zenész, Tünde bemutatója biztosította, aki nemcsak gyönyörű játékával varázsolt el minket, hanem a kimonóról szóló részletes beszámolóját is nagy figyelemmel hallgattuk. A tradicionális ülésformáról, a seiza-ról is sok szó esett, melyet kipróbáltak vendégeink is. A koto hangszer kottáját érdekességképen körbeadtuk, hogy lássuk, mi is a különbség az európai és a japán kotta között. A tradicionális japán írásmódnak megfelelően, jobbról-balra, fentről –lefelé jelölik a hangjegyeket benne, melyek igazából nem is hagyományos hangjegyek, hanem számok, ezzel utalnak a megfelelő húrra, amin játszani kell.
A sushikészítési bemutatón nemcsak magával a munkafolyamattal ismerkedhettünk meg, hanem Emikosan – sushikészítő mesterszakács – a japán késekről is beszélt nekünk.
Azt hiszem, ezen az estén is minden résztvevő jól érezte magát, és úgy érzem mottónk is érvényesült: „Ízutazások, ahol a köret a jó társaság, a desszert pedig maga a kultúra…”