A szép havas táj gyönyörű látvány a meleg szobából, de vannak olyan „elvetemültek” is, akik testközelből szeretnék megtapasztalni a hófödte Mátra szépségeit. Barátainkkal gondoltunk egy nagyot, és a legnagyobb havazásban elmentünk Mátraszentlászlóra, hogy onnan felmásszunk Galyatetőre, majd visszaérve a kis hegyi faluba elfogyasszuk a jól megérdemelt sztrapacskánkat a Vöröskő étteremben.
Egy nagy halom galuska
Megfigyeltem, hogy könnyebben megy a túra, hogyha egy cél lebeg a szemem előtt. Nálam ez általában egy finom ebéd vagy vacsora olyan helyen, ahol szinte nem lehet rosszat választani. Most, hogy a Mátrába indultunk kirándulni, az ismerőseim körében közvélemény-kutatást végeztem, hogy hol és mit érdemes enni. Amikor anyukám csillogó szemmel mesélt a mátraszentlászlói juhtúrós sztrapacskáról, eldőlt, hogy hová megyünk túrázni.
A sztrapacska egyszerű, de nagyszerű étel. Elkészítésénél nincsenek nagy trükkök, a galuska tésztába krumplit reszelnek, majd kifőzik. Ez az alap, aztán jöhet a körítés, a juhtúró, kapor és káposzta. Felvidéken mind a krumplis, mind a káposztás ételek nagyon népszerűek, így nem csoda, hogyha a szlovák határhoz közeli magyarországi településeken az éttermek étlapján szerepel például a sztrapacska. Mátraszentlászló szlovákok lakta magyar falu, olyannyira, hogy még a település tábláján is két nyelven, magyarul és szlovákul szerepel a neve.
Csendélet: forralt bor és sztrapacska
Mi a havas túrából visszaérve nagyon örültünk a szlovák örökségnek, és természetesen mindnyájan sztrapacskát rendeltünk, a fiúk némi hússal körítve, mi, lányok pedig juhtúróval és kaporral megszórva. A fantáziámat nagyon izgatta a káposztás verzió is, ami állítólag édeskés, de ha nem édes ízre vágyunk, készítik savanyú káposztával is. A sztrapacska tehát ezerarcú étel, ahány ház, annyiféle verzió. A több évtizedes múltra visszatekintő Vöröskő étteremben a vadhúsból készült pörkölt mellé is szívesen adják, de a gombás raguval meglocsolt csirkével is tökéletes.
Az étteremben minden étel házias, semmi sincs túlbonyolítva, ide aki betér, az gyorsan kap valami finomságot a tányérjára. A gyorsaság nagy erény, főleg akkor, hogyha egy csapat farkaséhes turista vendégeskedik itt. Mi, hogy minél előbb „kiolvadjunk”, forralt borral melengettük a testünket és lelkünket, aztán belapátoltuk a nagytányérnyi sztrapacskát, majd megkockáztattunk még egy kis somlói galuskát és túrógombócot is. A sztrapacskát nyeltük, mint kacsa a nokedlit, élveztük, hogy selymes, puha és ízes, a habkönnyű túrógombóc aranyszínű prézliben pedig olyan volt, mintha a nagyi készítette volna. Ha egy kis nosztalgiára vágysz, térj be a mátraszentlászlói Vöröskő étterembe, ahol visszaidézheted gyermekkorod ízeit!
