Nem gondoltuk volna, hogy Kuba belefér a Fészek Klubba, pedig a La Bodeguita Del Medio csapatának sikerült ez a bravúr. A szigetországot és annak karibi hangulatát varázsolták éttermükbe és a belső kertbe. Itt minden a kubai zenéről, táncról, ételekről és italokról szól, no meg Hemingway-ről, akinek Havannában ez a „kocsma” volt a törzshelye. Vacsoraestünk után szerintem nem csak neki lesz a kedvenc bárja.
Azt már eddig is tudtuk, hogy egy sikeres vacsoraesthez elengedhetetlen hozzávaló a jó társaság és a finom falatok, és eddig ezeken a programokon zömében csak ettünk, ittunk, a mulatozás viszont kimaradt. A La Bodeguita Del Medio étteremben és bárban azonban vigadtunk is, szerencsére jó magyar szokás szerint nem sírva. Mindenki arcán széles volt a mosoly, amiről reméljük, a koktélokon kívül mi is gondoskodtunk, bár a jófajta kubai rummal nehéz felvenni ilyen téren a versenyt. Főleg a La B del M-ben, ahol nem sajnálják a szeszt, rumból is dupla adag kerül a Mojitóba. Ez a koktél nemcsak nekünk, hanem Hemingway-nek is a kedvence volt, ahogyan a másik nagy klasszikus, a Daiquiri is.
Mielőtt bárki is azt gondolná, hogy csak és kizárólag inni mentünk a hamisítatlan kubai hangulatú szórakozóhelyre, következzen egy rövid összefoglaló a hétfogásos menüről. Bár a rikító ruhákba öltözött kubai táncosok többször is elvonták a figyelmünket a tányérunkról, azért szépen betermeltünk mindent, amit elénk tettek. A vendégsereg egy hosszú, nagy asztalnál ült, akárcsak egy sátoros ünnep alkalmával, és miközben evett, kedélyesen beszélgetett a barátokkal, közben pedig hűsítő koktélt szürcsölgetett. A salsával és avokádókrémmel megkent baguette szeletek meghozták az étvágyat, így a fűszeres csirkeszárnyak még jobban csúsztak. A feketebabból készült leves nagyon kubai – ha lehet ilyesmit mondani -, főzelék sűrűségű és pikáns, laktató étel. A feketebabot szívesen eszik nemcsak levesnek, hanem fehér rizshez keverve, tehát feketén-fehéren.
Kubában burgonya helyett malangából készül a püré vagy a „sült krumpli”. Mi malanga puffancsokat kaptunk, ami habkönnyű volt, viszont karakteres ízű. Ezek után mindenki megérdemelt egy kis kubai marhagulyást babos rizzsel, hogy érezzük, milyen ételek számítanak tipikusnak a szigetországban. A fogás neve spanyolul Ropa Vieja, szálakra tépkedett marhahús pörköltszerűen elkészítve. A Cayo Largo szigeten az egyik kedvenc csemege a rák, méghozzá friss zöldekkel. Ez a fogás frissítő volt és nagyon finom. Már csak a desszert hiányzott, hogy teljes legyen az ételsor. Sült banán és ananász érkezett vanília fagyival. A banán itt édes volt, de szeretik a főzőbanánt is, ami viszont nem az. Ebből chips-et készítenek, mint mi a krumpliból, ketchup helyett azonban például avokádókrémbe mártogatják.
Volt, aki vacsora közben is folyamatosan desszertezett, hiszen a gyümölcsös koktélok felértek egy édességgel is. A mentával és citrommal ízesített Mojito fanyarabb, míg az eperrel dúsított Daiquiri édesebb ízvilágot képviselt. Láttam még a poharakban Cuba Librét, azaz rumos kólát, de klasszikus Daiquirit is Maraschinóba áztatott cseresznyével színesítve. Az arcok azonban nem csak a koktéloktól pirosodtak ki! Vendégeink közül sokan ugyanis táncra perdültek a vérpezsdítő kubai dallamokra. A jól megérdemelt vacsora és koktélok után jöhetett egy kicsi mozgás, ami mindenkinek kell. Mulatozásba fulladt tehát az este, de az arcokat elnézve, ezt senki sem bánta. Vendégeinkkel együtt buliztunk még egy utolsót a nyári szünet előtt, viszont ősztől ismét a színre lép a Gourmet Guides, jönnek újabb és újabb ízutazásaink. Addig is kellemes nyarat kívánunk mindenkinek, és legalább olyan jókedvben teljen a szabadságotok, mint a kubai vacsoránk!
Megnézheted VIDEÓN is! Íme a link: http://www.youtube.com/watch?v=ih93U7PgUQA&feature=share