Hófehér homok, lélegzetelállítóan türkizkék tenger, megannyi tarkabarka színben pompázó autómatuzsálem, szivart pöfékelő asszonyok és férfiak, tüzes táncok, önfeledt bulizás mindennap. Ez Kuba, a karibi térség gyöngyszeme, a rum hazája, a szigetország, amely különleges időutazásra invitálja az odalátogatókat földünk egyik utolsó szocialista államába, és amely a forró éjszakák túléléséhez számos, világszerte népszerű rum alapú koktéllal gazdagította az emberiséget.
A híres Cuba Libre
Ki ne ismerné a Cuba Librét, melyet hazánkban a koktélkultúra elterjedése előtt szimplán rumos kólaként emlegettek, és a mai napig közkedvelt szereplője a diszkók és kocsmák fogyasztásösztönző marketingjének verhetetlen (de mindenképpen 90 forintra végződő) áron, vagy egyet fizet kettőt kap akcióban. A „szabad Kuba” néven futó ital utalás a kubai függetlenségi háborúra, keletkezését 1900-ra teszik, amikor a szigetországba először tette be a lábát a Coca-Cola, és az ott állomásozó amerikai katonák egyike a bartendertől kólával kérte ki a szokásos rumját, mely a kollégái körében is hamar közkedveltté vált. A fáma szerint poharukat a „szabad Kubára” felkiáltással emelve koccintottak, és ezzel egyben az ital keresztelőjét is megtartották. A koktél frissességért a frissen facsart lime felelős, mely tökéletesen egészíti ki az alapszesz és a buborékokkal pimaszul csiklandozó üdítő házasságát.
A szépirodalom szerelmesei közül talán sokan tudják, hogy Hemingway honnan nyerte az ihletet az íráshoz. A 40-es 50-es években „Az öreg halász és a tenger” szerzője a paradicsomi karibi szigeten élt, ahol két havannai bárnak is törzsvendége volt. Kedvenc italát, a mojitot a La Bodegita del Medioban, daiquirijét pedig az El Floriditában fogyasztotta komoly rendszerességgel. „My mojito in La Bodegita, my daiquiri in El Floridita” - máig olvasható a Bodegita falán Hemingway kézírása, mely a koktélrajongó turisták fényképalbumának kötelező eleme.
Mojito sok mentával és lime-mal
A Mojitohoz cikkekre vágunk és long drinkes pohárba teszünk fél limeot, egy ág friss fodormenta lecsipkedett leveleit, némi cukorszirupot, majd törőfával kissé megnyomkodjuk, az illóolajok kicsalogatása érdekében, a poharat feltöltjük tört jéggel, erre jön a fehér rum, majd a szóda, egy keverés a bárkanállal és kész a mű, mely garantáltan toplistás a világ legnépszerűbb italai között.
Nemcsak Hemingway, hanem John F. Kennedy is nagy rajongója volt a Daiquirinek, melynek számos változata terjedt el, de alapverzióját az Y pohárba shakelés után szervírozott fanyar aperitif ital jelenti, mely 4,5 cl fehér rum, 2 cl limelé és ½ cl cukorszirup összerázásával készül. A frozen daiquirik blenderben készülnek friss gyümölcsökkel és zúzott jéggel, a végeredmény egy frissítő jégkása, például mámorító illatú eperrel. A Floridita Daiquirit olasz cseresznyelikőrrel, maraschinoval bolondítják meg Hemingway kedvenc bárjában.
Aki megengedheti magának, ne habozzon sokat, látogasson el a rum hazájába és tegyen egy üdítő ízutazást a rumos koktélok végeláthatatlan világába is, a többiek pedig kóstoljanak minél több kubai kevert italt a hazai bárok kínálatából addig is, amíg eljutnak a karibi álomnyaralásra.
Zboróvári Kriszti
Kriszti nemcsak az italokhoz, hanem a lakberendezéshez is remekül ért. Blogját, az Artinteriort ITT találod.
