Együtt jártunk Indiában

Jóleső érzés, hogyha vendégeinkkel együtt kóstolhatunk bele egy-egy új kultúrába, méghozzá úgy, hogy az ételeken keresztül ismerjük meg a különböző nemzetek hétköznapjait és ízvilágát. Legutóbb sikerült harmincad magunkkal ízutazást tennünk Indiába, annak legészakibb tartományába, Kashmirba. Volt csípősben, volt fűszeresben és sok-sok vegetáriánus finomságban részünk, és örültünk, hogy a konyhában az összes szakács azért sürgölődött, hogy a legjobb falatokat kapjuk mindenből.

A csípős papadam

Ettünk mindenből egy picit, hogy igazi ízorgiát élhessünk át, és bár az ételek elkészítése picit több időt vett igénybe, mint máskor, türelmesen vártunk, mert tudtuk, frissen készülnek a falatkák, amelyek a tányérunkra kerülnek. Erős volt a kezdés, szó szerint, hiszen a papadam, a csicseriborsó lisztből készült ropogtatnivaló önmagában is csípett, az indiai savanyúsággal együtt pedig egyenesen lángra lobbantotta a szájüregünket, nyelőcsövünket. A folytatás ennél jóval kíméletesebb volt: a tányéron négyféle finomság sorakozott, amelyek közül mindenki nagy kedvencének a samosa bizonyult, vagyis a zöldségekkel töltött tésztabatyu. A pácolt házi sajt kemencében sütve szintén nagy sikert aratott, egyesek szerint azonban a bundázott sült hagymának nincsen párja. A vajpuha csirkekocka, mint negyedik szereplő, falatnyi volt ugyan, de nagyszerű.

Finomságok az indiai kenyéren

Izgatottan vártuk a lepény alakú kenyeret, a naant, amely Indiában amellett, hogy nagyon népszerű, evőeszközként is szolgál, vele tunkolják ki a tálkákat. A tandoori kemencében szép hólyagosra sült lepénykéken szintén a kemencében készült zöldség- és húsválogatás sorakozott. A hús viszont nem lett volna omlós, hogyha előtte nem pácolják be joghurtba. Ez a pác ugyanis megpuhítja a húst, ezután a tandoori kemencében percek alatt ropogós kéreg sül rá, a belseje azonban nem szárad ki. Az indiaiak kapcsolata az ételekkel nagyon intim, hiszen nem csak a testet táplálja, ennél fennköltebb üzenet hordozója. Színes, jó rá nézni; fűszeres, hogy étvágyat csináljon és távol tartsa a betegségeket; és mindezeken túl Isten ajándéka, éppen ezért amikor megérintik, közelebb érzik magukat az égiekhez. A jobb kezük a tiszta kéz, ezzel nyúlnak a tányérba. Egy-egy ételhez minimum tíz fűszert használnak, szeretik az ellentétes ízeket, a sokszínűséget, a változatosságot, tehát egyszerre esznek például édeset és savanyút, és talán ami a legfontosabb, szívvel, szeretettel főznek. A lelkesedés pedig érződik az ételeken, ettől annyira különleges az indiai konyha.

Kashmiri marha

Az indiai gasztronómia elképzelhetetlen curry és lencse nélkül. A curry őrölt fűszerkeverék, ízbombaként hat az ételekben, a lencséből viszont isteni dahlt lehet készíteni, ami szaftos, mégse olyan, mint a magyaros főzelék, hiszen nincsen benne rántás. A rizsek királynője, a basmati rizs sem hiányozhatott a menüből. A Himalája lábánál termő rizsféle nagy odafigyelést igényel, a gondoskodást viszont meghálálja, mert szép hosszú szemű, vékony, és talán ami a legvonzóbb tulajdonsága, illatos. Egy kis mazsolával és pirított kesudióval önmagában is isteni, kashmiri marhahús gombócokkal viszont ellenállhatatlan. A rizs Indiában is a mindennapi étkezések állandó szereplője, akárcsak a kínaiaknál. A tálca közepére kerül egy kis tálkában, köré rendezik a többi fogást.

Desszertválogatás

Az indiaiak a változatosságot azért helyezik előtérbe, mert evés közben minden érzékszervüket kényeztetik, az ételeknek élvezetet kell nyújtaniuk. Híresen édesszájú nemzetről van szó, de náluk nincsenek klasszikus, tésztából készült sütemények, desszertek. A színes gyümölcsös zseléket, a tejporos falatkákat és a cukorszirupba áztatott golyócskákat kedvelik. A gulab jamun egy olyan tejes-karamellás édes golyó, ami maximálisan kielégíti az édes íz utáni vágyunkat. Ám a desszert minél színesebb, annál jobb. Sőt, ha csillog, mondjuk ezüst ehető csomagolásban van, az indiaiak egyenesen megőrülnek érte. Ezüstpapírt szerencsére nem kóstoltunk, viszont tejporos kockát igen, ahogyan narancszselét is pisztácia darabokkal.

Khudir Kousai, az étterem tulajdonosa

Kashmir sokszínűségét ételein keresztül tapasztalhattuk meg, és bár Budapesten voltunk testben, az est végére lélekben már Észak-Indiában jártunk. Élveztük az ízeket és színeket, a Kashmir étterem tulajdonosának érdekes történeteit, sziporkázó humorát és természetesen egymás társaságát. Japán, Mexikó és Olaszország után Indiába is lejutottunk, de ezzel a gasztrotúráknak nincsen vége. Egy-egy helyszínre újból visszatérünk, hogy az ízemlékek ne fakuljanak, és újabb tájakra utazunk az ízek szárnyán, hogy mindig legyenek friss élmények, kulináris kalandok. Legközelebb Te is gyere velünk!

Köszönjük, hogy ott voltál a vacsoráinkon!

Gourmet Guides

A fotókért köszönet a NoSalty-nak! (Újságírójuk ott volt velünk a vacsorán díszvendégként, élménybeszámolót is készít majd az oldalukra.)

Hozzászólás Facebookkal

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges.