Egy újabb sikeres olívaolaj vacsora

Június 27-én megtartottuk második olívaolaj vacsoránkat, amelynek helyszíne a Porcellino olasz étterem volt Budán, a menüt megalkotó séf viszont ugyanaz, mint a múltkor. Csizmazia László mellett döntöttünk megint, mert ő már bebizonyította, hogy remek érzékkel használja az olívaolajokat, jól tudja, melyik milyen ételhez illik. A prémium olajakat ismét az Olivaliget biztosította, a termékek megalkotója pedig Massimiliano d’Addario, aki olajmester Olaszországban.

Olívaolaj érzékelés a nyelven:)

Nemcsak a zseniális olívaolajokat, hanem magát Max-ot is a köreinkben üdvözölhettük, hiszen ki nem hagyta volna a lehetőséget, hogy vendégeinknek szívszerelméről, az extra szűz olívaolajokról meséljen. Ő Abruzzo tartományban él és dolgozik, termeszti az olajbogyót és préseli belőlük az ízes és fűszeres olívalevet, vagyis a gyümölcs húsából nyert isteni olajat. Előadásából mindent megtudhattunk az olajkészítésről, az olíva lelkéről, vagyis magáról az olajról, és hogy bebizonyítsa, nem csak a levegőbe beszél, amikor fűszerességet, mezei virágillatot emleget, közösen, akárcsak egy olajsommelier megkóstoltuk csodás kreációit. És tényleg, lehet érezni a kamillát, az olaj csípősségét, az egyik zamatában fellelhetőek voltak a fűfélék, míg a másikéban a nyári alma.

Lelkes vendégsereg

A Porcellino, azaz Kismalac ideális helyszín volt egy olasz olívaolajokkal megfűszerezett vacsorához. Úgy éreztük magunkat, mint egy hangulatos kis olasz faluban, ahol a tűzhely mögött a mamma áll és lesi minden kívánságunkat. Termetes olasz háziasszony helyett kedvenc séfünk, Csizmazia László állt a pizzasütő kemence mellett és a konyhában, és hozta a legalább annyira autentikus ízeket, mint maga a mamma. Az alapanyagokat megpróbálta úgy összeállítani, hogy Abruzzo jellegzetes ízeit lehessen felfedezni az ételekben, ezért szerepelt például a menüben a gitárhúr tészta vagy a scamorza sajt. Az alkotómunkához megkapta Max három prémium olaját, az Alchimiát, a Novust és a Vasembert, hogy kellően beinduljon a fantáziája.

Az előétel pizza kenyér volt, a tetejére spenótot és scamorza sajtot halmozott, végül pedig Vasemberrel locsolta meg az ételt. Repetázni az olajokból minden egyes fogásnál lehetett, hiszen a vacsorának az volt a lényege, hogy érzékeljük, az olaj lehet fűszere az ételnek, nem csak alkotóeleme. Kérésünkre Max maga és egy lelkes olasz barátja öntötte nyakon a tányérunkra kerülő ételeket az olajbogyó isteni „levével”. A zöldséges- sajtos pizza után csípős koktélparadicsommal ízesített gitárhúr spagettit kaptunk. Nevét ez a tészta onnan kapta, hogy fakeretre feszített húrokon szaggatják, ettől lesz jellegzetesen szögletes alakja és aránylag vékony átmérője.

Malacka a tányéron

Ezután csirkét, tintahalat és malacot kaptunk. A csirkét mindenki imádta a kamilla mártás miatt. Az Alchimia olajban ugyanis kamilla illat rejlik, habár ezt mi, kezdő kóstolók még nem éreztük, a profik viszont rögtön. A csirkemell kísérője a különleges mártáson kívül az alma és a burgonya volt. A tintahal grillezve és sült paradicsommal került a tányérunkra, sőt még sült fokhagymaszeleteket is kaptunk hozzá. Könnyű és frissítő étel volt, hiszen még jött a főfogás. A Kismalacban bűn lett volna malac nélkül maradnunk, Laci verziójában a hús rozmaringgal volt fűszerezve, nyári tönköly salátával színesítve. A salátában tényleg benne volt a nyár lényege, színek és illatok, akárcsak egy nyári kertben. A malacka csigába tekerve várta a beteljesülést, bár mire ő sorra került, vendégeink többsége degeszre ette magát.

A vitatott desszert

Az ételsor legvitatottabb „tétele” a desszert, a crespelle volt. Ez nem más, mint a francia palacsinta olasz változata. A pici korongok egymásra halmozva, málna társaságában érkeztek. Olasz vendégeink szerint ez a műfaj nem létezik hazájukban, ők még soha ilyet nem ettek. Ettől függetlenül azt gondolom, annak ellenére, hogy ők nem találkoztak ezzel a palacsintával, még létezhet akár Olaszországban is. A lényeg, hogy nagyon ízlett mindenkinek, ha olasz, ha nem. Nem lehet mindig gelatót enni!

Megragadnánk az alkalmat, hogy még egyszer köszönetet mondjunk Kovács Judith-nak és az Olivaligetnek, hogy ismét „importálták” nekünk Max-ot és az ő csodás olajait! A Porcellino étteremnek pedig a kedves fogadtatásért és a tökéletes helyszínért. Kedves Vendégeink, nektek köszönjük, hogy velünk tartottatok, és reméljük, hogy a nyári szünet után, szeptembertől újra találkozunk veletek, hogy folytathassuk ízkalandozásainkat.

Massimilanóval első közös olívaolaj vacsoránk előtt készítettünk egy interjút, amit ITT olvashatsz el.