Szeptemberi kínai vacsoraestünk díszvendége a Szegedi Tudományegyetem Konfuciusz Intézetének igazgatója, Szentmártoni Lívia, akitől sok érdekességet tudtunk meg Kínáról, az ott élő emberekről, a nyelvről és természetesen a gasztronómiáról. A kínai tartományok konyhái közül minket elsősorban a szecsuáni érdekelt, hiszen ennek a régiónak a jellegzetes ételei szerepelnek a menüsorunkban.
Szentmártoni Lívia
• Hogy látod, Magyarországon mekkora az érdeklődés a kínai kultúra, nyelv iránt? Divat kínaiul tanulni? Van-e különbség ezen a területen Szeged és Budapest, vidék és a főváros között?
Magyarországon egyre nagyobb az érdeklődés a kínai nyelv és kultúra iránt: egyre többen gondolják úgy, hogy ahhoz, hogy eredményesen tudjanak érvényesülni a munkaerőpiacon, elengedhetetlen egy speciális tudás. Divatnak talán még nem nevezném, legalább is nem itthon; Amerikában például nagyon is tisztában vannak a kínai nyelvismeret előnyeivel: évente tízezernél is több amerikai fiatal végzi tanulmányait Kínában. Szeged és Budapest, a vidék és a főváros viszonylatában azt kell mondjam, sok különbség nincs: arányaiban ugyanannyian fognak hozzá a kínai nyelv tanulásához mindkét helyen, bár az is igaz, hogy a fővárosban potenciálisan több érdeklődőt lehet egy rendezvénnyel megszólítani.
• Te miért vonzódsz ehhez a kultúrához? Miért ezt a hivatást választottad?
Abban a döntésemben, hogy a kínai szakra felvételizzek, még nem sok tudatosság volt. A kínai gazdaság látványos robbanása előtt álltunk, a Konfuciusz Intézetek pedig még nem is léteztek. Engem személy szerint az az erő motivált, hogy lám, itt van egy nyelv, amit nem értek, én pedig nem tudok csak úgy elsiklani mellette, értenem kell, hogy mi van leírva, értenem kell, hogy mit mondanak a kínaiak. A kihívás ott állt előttem, nekem pedig vállalnom kellett azt.
Szecsuán tartomány
• Szerinted mi az a három dolog, tulajdonság, ami leginkább jellemző a kínai emberekre?
A formalitások, a hatalmas munkabírás és az érvényesülés iránti vágy. A kínaiak mindig figyelnek, sőt, elemzik minden tettüket, hogy azok megfeleljenek a hagyományos elvárásoknak. Képesek akár napi 24 órát is dolgozni azért, hogy a feletteseik elismerjék a munkájukat. A mai modern Kínában a konfuciánus családközpontúság egyre inkább háttérbe szorul, és első helyre ugrik az érvényesülés, a kiemelkedés iránti vágy.
• Kína hatalmas ország, éppen ezért nehéz az itt élőket jellemezni, általánosságokban beszélni. Szecsuán tartomány miben más, mint a többi?
Szecsuán tartomány Kína déli részén, az ország belsejében helyezkedik el. Keleti részét a Szecsuáni-medence foglalja el, amelyet hegyvonulatok hosszú sora fog közre. A medence termékeny talaját a Jangce-vize, hordaléka táplálja. A tartomány természeti kincsekben és látnivalókban egyaránt gazdag, éghajlata területenként változó: nyáron monszunos, párás forróság, télen szárazabb, enyhébb az idő; a hegyekben hűvösebb, ugyanakkor naposabb időjárással találkozhatunk. Ez a sokszínűség mutatkozik meg a tartomány változatos ételeiben is, amelyekben egy dolog azonban mindenképpen közös: a magyar csípős hegyes paprikánál is jóval erősebb, könnyfakasztó ízvilág.
Tőle csípősek a szecsuáni ételek
• A szecsuáni konyhára mi a jellemző, esetleg mi az az étel, amit csak itt készítenek?
Kevesen tudják, de nálunk Nyugaton az egyik legkedveltebb kínai fogás, a „kungpao” csirke egy hagyományos szecsuáni étel, de a szintén kedvelt a „mapo” tofu, azaz a csípős tofu is ennek a tartománynak a jellegzetes fogása. És ez csak két étel a sok közül! Aki szereti a csípős falatokat, az nem fog csalódni a szecsuáni gasztronómia remekeiben!
• A csípős ételek miért terjedtek el errefelé?
Valószínűleg azért, mert itt termesztik a Kína-szerte legismertebb erőspaprikát, amely a nyelvet pillanatok alatt képes akár hosszú percekre is lezsibbasztani. Egy ilyen „egzotikus” fűszernövényt vétek lenne nem felhasználni a remek szecsuáni fogásokhoz!
Terülj, terülj asztalkám!
• Igaz-e, hogy a kínaiak szinte mindent megesznek, néha elég extrém dolgokat is? Ha igen, tudnál olyan ételt mondani, ami valóban nagyon fura?
Sok számunkra furának tűnő ételt esznek a kínaiak. Természetesen vannak extremitások, vannak olyan ételek, amelyek sokkal nagyobb hangsúlyt kapnak a nyugati médiában, mint amennyire valóban fogyasztják azt Kínában. Sok érdekes ételt kóstoltam, ettem én magam is, valamennyi közül a legkülönlegesebb talán a madárfészek leves volt: egy magas rangú delegáció tagjaként vettem részt egy hivatalos vacsorán Kínában, amikor a vendéglátó Polgármester ezzel az aranyárban mérhető levessel tisztelt meg minket. A leves maga a tengerparti fecskék fészkéből – mely a madarak saját nyálából és mindenféle apró rákocskákból, tengeri moszatokból stb. áll – készül, azt dolgozzák fel leves formájában.
• Neked van-e kedvenc kínai ételed? Mi az?
Az én kedvencem a kínai zöldséges vagy húsos derelye (kínaiul „tyiaodzü”), a forró vajon ropogósra pirított, kínai fűszerekkel megbolondított királyrák, és nem utolsó sorban a zamatos pekingi kacsa. Ezeken az ételeken akár évekig is el tudnék élni!
