Tradicionális zsidó ételek

Készül a finom tojáskrém

A zsidó konyhának számtalan tradicionális étele van, melyek eredete az ókori Izraelig nyúlik vissza. Ünnepekhez, népszokásokhoz volt köthető a fogyasztásuk, de mára már a mindennapi étkezések elmaradhatatlan részévé váltak. Népszerűségüket mi sem bizonyítja jobban, hogy számtalan változatuk ismert, és gyakran kerülnek a családok asztalára.

Zsidótojás

A zsidótojás az askenázi zsidó konyha egyik legismertebb előétele. A nyugalom napján, tehát szombaton (sabbath) a déli ebédnél fogyasztják első fogásként. Szokták lengyel tojásnak (cibel ei) is nevezni, elkészítése pedig nagyon egyszerű. Keményre főzött tojásra, finomra aprított hagymára, sóra, őrölt pirospaprikára, borsra, libazsírra van szükségünk. A hozzávalókat aprítjuk, majd pástétommá keverjük. Eredetileg hízott liba,- vagy kacsamáj is került bele, de ezt a régi időkben sem tudta mindenki megfizetni, ma meg már szinte csak karácsonyi fogás az asztalon. Húsvétkor is népszerű étel, főleg reggel, ropogós kenyérrel és sok friss zöldséggel fogyasztva.

Húsleves maceszgombóccal

Maceszgombóc

A maceszgombóc a húslevesek legízletesebb betétje. A húsokon és a zöldségféléken kívül a zsidó konyhában ezt is gyakran főzik a levesbe, így nagyon tartalmas ételt kapunk. Alapanyagai a macesz (pászkalap), esetleg a belőle készült dara, tojás, víz, fűszerek és kevés zsiradék. A keveréket állni kell hagyni, majd vizes kézzel gombócot formálva belőle a forró húslevesbe tenni. Miután megfőtt, már fogyasztható is az isteni maceszgombóc leves. Akkor jó, ha se nem túl kemény, se nem túl lágy, hanem kellemesen omlik a szájban. Rengeteg recept létezik, érdemes vele kísérletezni, hiszen húslevesünk gazdagabb, finomabb lesz tőle.

Sólet

A sólet (héberül: csolnt) szintén egy hagyományos szombati zsidó étel. Neve valószínűleg provanszál, ófrancia eredetű a chaloir (főzni) igéből ered, és feltehetően a X-XI. századból való ez az elnevezés. A chaud lit meleg ágyat, vagy ágyban főttet jelent. Amikor a kész sóletet kivették a kemencéből, meleg takarók alá helyezték.

Sólet csicseriborsóval

Az étel a zsidó vallás előírásainak köszönheti létrejöttét, ugyanis a mózesi törvények szerint szombaton tilos volt tüzet rakni, a meleg ételre viszont hűvösebb éghajlaton határozottan nagy igény volt. Ezért már pénteken délután begyújtották a kemencét, és a lassú tűzön megfőtt étel másnapra is meleg maradt.

Sokféleképpen készülhet a sólet. A legfontosabb alapanyag a bab, de tesznek bele gerslit (árpagyöngy), füstölt húst és tojást is. Néha kerül bele töltött libanyak, marhaszegy vagy kugli (a sóletbe belefőzött betét). Izraelben gyakoribb, hogy csicseriborsóból, néha krumplival és sárgarépával együtt főzik és inkább haminnak nevezik. A szegényesebben készült, vagy levesesebb sóletet inkább ricsetnek nevezik.

A lényeg, hogy az alapanyagokat lassú tűzön, hosszú időn át kell főzni. Ha kemencében készül, akkor legalább 12 óra alatt nyeri el fenséges zamatait, de akár 20-24 órán át is készülhet. A XX. század első felében a (főleg pesti) zsidó családoknál szokás volt a fazekat a közeli pékre bízni, ahol a kenyérsütés után forró sütőben készült el a sólet. A mai konyhában az egész éjszakán át történő főzés kemence híján már nehézkesebb, így aztán maradnak a “rövidebb”, 4-6 órás főzések. Az viszont biztos, hogy a hosszú főzési időnek köszönhető a sólet páratlan aromája.

Hozzászólás Facebookkal

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges.