Töménytelen mennyiségű Mexikó

Az Iguana étterem menüsorát látva gondoltuk, hogy tizenkét fogást ezekből az emberes étkekből nem lesz egyszerű végigenni, de a valóság felülmúlta a képzeletünket. Vidám hangulatú mexikói vacsoránk vége ugyanis „doggie bag” partiba fulladt.

Szószok a tortilla chips-hez

A jóból is megárt a sok, hát még a mexikóiból. A bab, kukorica és chili hazájában ugyanis nincsenek könnyű ételek, talán csak a Caesar saláta ez alól a kivétel, ami bizony mexikói és nem francia, ahogyan azt sokan gondolják. Egy finom gyümölcsös Margarita koktéllal alapoztunk a vacsorára. A tequila meg is tette a hatását, mindenki hirtelen éhes lett. Ekkor még nem sejtettük, hogy nincsen akkora emberi gyomor, amibe belefér a következő tizenkét fogás. Az előétel mártogatósokból állt, chilis (salsa), avokádós (guacamole) és sajtos szószokból. A tortilla chips ezekkel a finomságokkal jobban csúszott, bár magában is nagyon finom volt. Az étteremvezető-helyettes köszöntő beszédéből kiderült, hogy az Iguánában a tortilla házi készítésű, saját műhelyük terméke. Tradicionális receptek alapján készülnek a fogások, az alapanyagok nagy része mexikói, hogy az ételek ízvilága minél inkább a chili hazájában honos étkekére hasonlítson. Bár még sose jártam Mexikóban, de ha ott valóban ilyen ízesek és színesek az ételek, feltétlenül elmegyek egyszer.

Chili con Carne

A fűszeres csirkével töltött sült tortilla (Taquitos), a mexikói kolbász (Chorizo) szintén tortillába tekerve és a Jalapeno paprika sajttal töltve és bundázva egy tányéron került elénk. Én a Chorizo ízére voltam nagyon kíváncsi, hiszen ez a kolbász hasonlít a magyarra, paprikával készül, jó fűszeres és sertéshús az alapanyaga. Nem csalódtam, ahogyan a töltött Jalapenóban sem. A Jalapeno a chilik közül a lightosabban közé tartozik, picit csíp, de nem vészes. Sajttal pikáns, igazi tunkolós csemege. A mexikói specialitások sora a Chili con Carnéval folytatódott. Ez nemzeti ételnek számít, mert a mexikóiaknak a fekete babból sosem elég. A bab remek energiaforrás, laktató étel, darált hússal, chilivel és kukoricával pedig isteni. És akinek nem volt elég erős a chilis bab, az az Iguana séfjének tálcájáról választhatott hozzá valami igazán „durvát”. Hét, különböző erősségű chili hozott nekünk, hogy egy chilievő verseny keretében a legbátrabbak próbára tehessék ízlelőbimbóikat.

Tüzes chilik bátraknak

Öt bátor úr és egy vakmerő hölgy mérte össze saját és a chili paprikák erejét. A versenyzők sorra dőltek ki, ám egy legény talpon maradt, ha könnyezve és vörösödő fejjel is, de végigette az elé rakott chilisort. Jutalma egy nagy adag chili volt, hogy otthon se szenvedjen hiányt belőle, no meg amikor ránéz az ajándékra, mindig eszébe jusson a tüzes hangulatú mexikói vacsoránk. A darált húsos és babos étel után se lélegezhettünk fel, mert megérkeztek a burritók, az egyik például hátszínnel töltve. Ez volt az a pont, amikor elkezdődött a küzdelem ember és étek között. Már senki sem lapátolta a falatokat olyan intenzíven, a társaság degeszre ette magát, feszülő hassal üldögélt a tányér felett. Ekkor jött a megváltás, a doggie bagnek való dobozkák, amibe mindenki saját kedve és kreativitása szerint elraktározhatta az ételeket. Erre a sorsa jutottak a „mexikói melegszendvicsek”, a quesadillák is. A két tortilla lap közé rejtett finomságok bekerültek a burritók mellé a dobozba, hogy majd másnap csillapítsák éhségünket.

Egy nagy csapat ínyenc

Miközben vendégeink elégedett mosollyal ültek mindenféle jóval teli dobozaik felett, megérkezett a desszert. A fahéjas porcukorral megszórt fánk párnácskák (Sopapillas) illatának senki sem tudott ellenállni, még teli hassal sem. Mézzel csurig töltött tálkákba mártogatták, majd elégedett hümmögések közepette nyelték, mint kacsa a nokedlit. Hiába a józan ész szava, hogy már nem kellene többet enni, egy ínyenc nem futamodik meg az utolsó fogásnál. Örültünk, hogy mindenki jól érezte magát, annak pedig még inkább, hogy senki sem ment éhesen haza. A közel négy órás, igazi „slow food” vacsora eredménye pedig nem volt más, mint boldog emberek, akiknek tele volt a hasuk és egy estét jó társaságban tölthettek. Ígérjük, hogy lesz folytatás, de a következő vacsoraestünk témája egyelőre maradjon titok.

Hozzászólás Facebookkal

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges.