Az érzékek birodalmába beléptünk december 12-én, és reméltük, hogy hosszan, sokáig fognak tartani azok a csodás élmények, amelyekben ott volt részünk. Talán még sose örültünk ennyire kifinomult ízlelőbimbóinknak, no meg annak, hogy szemünket is legeltethettük, méghozzá gyönyörű látványon.
Kávézó a Bálna hasában
A szóvirágok után jöjjön, aminek jönnie kell! Végre eláruljuk, hogy mi is történt ezen a neves napon. A feladatunk nem volt más, mint élvezni az édes életet, finomabbnál finomabb csokoládékat és bonbonokat majszoltunk, ízleltünk, és minden egyes falatot isteni Villa Tolnay borokkal párosítottunk, csak hogy ízlelőbimbóinkat alaposan megdolgoztassuk. És ha ez még nem lenne elég, tudjuk fokozni. Miközben poharunkban illatozott a bor, szánkban pedig olvadt a csoki, az OlimpiCafé ablakain keresztül lélegzetelállító panorámában gyönyörködtünk. Senkit sem zavart, hogy „lenyelt” minket egy méretes Bálna, hiszen ennek a „szörnynek” a hasában kifejezetten jól érzi magát az ember, főleg ha van mit innia és ennie.
A bajnoki kávézó ugyanis Budapest partra vetett Bálnájának szerves része, méghozzá annak is a szebbik oldalán fekszik, a Duna partján, terasza közvetlenül a hullámok felett magasodik, ablakaiból pedig a csodás budai látkép tárul a szemünk elé. Szerintünk nem volt rossz helyszínválasztás, és ahogy láttuk, vendégeink is szívesen bámészkodtak bor és csoki kóstolónk közben. Bár a párás és réveteg tekinteteknek nem biztos, hogy mindig a káprázatos panoráma volt az oka. A borgőz és az édes ízorgia is megtette a maga hatását.
Tálcára kerülnek a bonbonok
Tény, hogy mi, a Gourmet Guides nagy gasztrorajongók vagyunk, de nem neveznénk magunkat se bor-, se csokiszakértőnek, ezért csak azt tudjuk leírni, amit éreztünk, és ami jólesett. A szakértőknek, a Csokoládia részéről Szilágyi Antalnak, míg a Villa Tolnay képviseletében Nádasi Andrásnak szántuk azt a feladatot, hogy meséljenek munkájukról, mutassák be nekünk az est fénypontjait, a csokikat és borokat. A közönségnek a dolga az összekóstolás volt, hogy élvezze mindazt, ami a tányérjára és a poharába kerül, külön-külön ízleljen meg mindent, aztán együtt. Ínyenc nem kívánhat ennél többet!
Zöldveltelinivel indítottunk, ami bár első volt a sorban, ennek ellenére sokakban mély nyomot hagyott, nem merült a feledés homályába a kóstoló végére sem. És ez talán mond valamit! A mandula bonbon hatására átalakult, mogyoró ízűvé változott. A Rajnai Rizling kétszer is felbukkant a borsorban, hiszen a csobánci vulkanikus talajt imádja, karakteres savakkal hálája meg ezt a csodás termőterületet. Mind a citromos étcsoki bonbon, mind a 80 százalékos ugandai étcsoki jól állt neki.
A Villa Tolnay borsor
A Chardonnay-nál hajlamosak vagyunk legyinteni, hogy semmi különös nincsen benne, ahogyan az Olaszrizlingnél is, pedig mindkettő a maga nemében különleges. Tejcsokoládéval kísérve pedig még inkább: elsőnek remek társa a több mint 40 százalékos tejcsoki, míg a se nem olaszon, se nem rizlingen hatalmasat dob a sóval meghintett desszert. Az utolsó három tételnél jöttek a jobbnál jobb vörösek, hogy megmutassák, ők mennyire finomak csokival. Áfonyás, kávés és kajszibarackos ízek társultak a száraz vörösborokhoz, amelyeket önmagukban is a tökéletes jelzővel illettünk, és nem gondoltuk, hogy ez még fokozható.
Bár az est végére nem igazán voltunk józan ítélőképességünk birtokában, egy dolgot még ebben az állapotunkban is bátran le mertünk szögezni: a Villa Tolnay, vagyis Nagy László borai egy borkedvelőnek sem fognak csalódást okozni, és örülünk, hogy a Csokoládia hitvallása hasonló a miénkhez, vagyis minél több felejthetetlen ízélményt okozni. Köszönjük, hogy segítettek nekünk abban, hogy vacsoraestjeink után most megszervezzük pályafutásunk első kóstolóját! Reméljük, lesz még hasonló rendezvényünk! És természetesen külön köszönet mindazoknak, akik velünk tartottak, lelkesen kóstoltak és felvállalták, ennyi bor után nem szégyen keresni egy biztos pontot, hogy egyben hazataláljunk.:)
Nehéz a hangulatot képek segítségével visszaadni, de azért megpróbáljuk. Az ízek pedig csak akkor élvezetesek, ha saját magad tapasztalod meg zamatukat. Kár, hogy még nem találták fel a szagos fotót!:)
