Habár több mint egy hónappal ezelőtt éltem át ezeket a tokaji ízélményeket, még most is a számban érzem azoknak az ínycsiklandó finomságoknak a zamatát, amelyeket ott kóstoltam. A nagy karácsonyi lakomák sem nyomják el Tokaj ízeit, a napsütötte dimbes-dombos táj pedig kimondottan vendégmarasztaló volt. Sajnáltam, hogy ott kellett hagynom!
Egy gasztroblogger számára mindig az a legnagyobb kaland, ha ételein és italaink keresztül ismerhet meg egy vidéket. Sosem tagadtam, hogy igencsak szeretem a jó borokat, ezért külön köszönet a TriVial csapatának, hogy egy olyan study tourra hívtak meg, amelynek Magyarország egyik legpatinásabb borvidéke, Tokaj-Hegyalja adott otthont! A jófajta bor élvezeti értéke pedig egy módon fokozható, ha tökéletes párost alkot a mellé kínált étellel. Hab a torán pedig nem más, mint amikor az ember elegáns környezetben, egy rezidencián fogyaszthatja el a fogásokat, isteni nedűket, majd este megpihen a kandalló mellett és beszélget egy jót a barátaival. Természetesen még ekkor sem hiányozhat egy pohárka tokaji a kezéből!
Isteni ecetek
Késő őszi napsütés köszöntött bennünket Bodrogkeresztúron, amikor kiszálltunk a buszból. Első megállónk a gasztrotúra során a Tokaji Borecet Manufaktúra volt, ott is a frissen elkészült látogatóközpont. A borecetek Tokaj szívében fogantak, ahol a gondos odafigyelés, a korszerű technológia, a hagyományok tisztelete, a tölgyfahordós érlelés, valamint a türelem és a megbecsülés keltette életre ezeket a kivételes nedűket. Az ecetek teljesen természetes úton, a borok esetében ismert biológiai erjesztéssel készülnek, a borban eredetileg jelenlevő alkohol alakul át ecetsavvá. Természetesen kiaknázzák a Tokaj adta lehetőséget, vagyis az itt termelt csodás nedűket, és kizárólag helyi termelők kiváló minőségű boraiból készítik termékeiket.
A kóstolásnál fanyar, erőteljes ízre számítottam, hiszen az ecetről ezek az ember emlékei, ám egészen meglepett, amikor kellemes ízvilággal találkoztam. A gyümölcsös balzsamecetek alacsony savtartalmuknak köszönhetően kimondottan üdítő élményt nyújtottak, nem csodálom, hogy a Távol-Keleten annyira közkedveltek az ízesített, frissítő ivóecetek. A kedvencem az áfonyás-ibolyás volt, de legalább ennyire ízlett a körtés-levendulás balzsamecet, ami egy picit erőteljesebb ízvilág, ugyanakkor kellemes emlékeket idéz, a napsütötte, tarka levelekben pompázó őszt.
A tökéletes sütőtök krémleves
Az ecetkóstolás meghozta az étvágyunkat, így már alig vártuk, hogy megérkezzünk a szállásunkra, a fejedelminek mondható Andrássy Rezidencia Wine & Spa hotelba, ahol egy könnyű ebéddel vártak minket. A háromfogásos menüsorból hiányzott a desszert, mert azt a következő állomásunkon, az Ízes Örömest Lekváriumban fogyasztottuk el. Az ebéd legnagyobb meglepetése számomra a leves volt, ami sütőtökből készült, mégsem volt jellegzetesen sütőtökös. Ennek én különösen örültem, mert nem vagyok a sütőtök nagy rajongója. Maga az alaplé – ha lehet így nevezni a sütőtökkrémet – nem volt túl édes, mert ezt az ízt a séf másképpen csempészte bele a levesbe. Érdekes, ugyanakkor nagyszerű megoldást talált, licsi darabokat rejtett el a tányér aljára, arra merte rá a krémlevest, majd az egészet kókuszhabbal koronázta meg. Amikor mindhárom „rétegből” került a kanalamra, megváltozott a véleményem az addig hőn utált sütőtökről, és egy életre a szívembe zártam. Nekem már ezért megérte az utazás! És még hol voltunk a végétől!
Lekvársor
Ismét buszra szálltunk, hogy meglátogassuk az Ízes Örömes Lekváriumot, ahol ismét nagy próba elé állítottak bennünket, 20 féle lekvárt kellett végigkóstolnunk. Szerencsére senki sem rémült meg a feladattól, kihívásként kezelte, sőt még ötletelésre is jutott idő a lekvárok készítőjével, Pásztor Krisztinával. Kriszta jó háziasszonyként eleinte csak a családját, barátait lepte meg finomabbnál-finomabb lekvárjaival, majd amikor híre ment, hogy mennyire különleges gyümölcsös csemegéket készít, a nagyközönség előtt is megnyitotta kapuit. A siker kulcsa talán az, hogy valamennyi lekvárban van saját maguk termelt, vagy gyűjtött alapanyag. A fűszer- és gyógynövények szintén saját nevelésűek, a must, a bor, vagy az aszú egyaránt családi termék.
Bebizonyították, hogy a klasszikus gyümölcsöket lehet olyan ízekkel kombinálni, amelyek még jobban kiemelik az alapízt. Itt minden korosztály és minden étel kap egy-egy lekvárt. Kriszta a saját receptek alapján készült lekvárokat kis adagokban főzi, hogy megőrizze a gyümölcs színét és zamatát. A lekvárkészítés folyamatos kísérletezés, így jöttek létre a natúr borzselék, levendulás lekvárok, boros és csokoládés lekvárok valamint zöldség lekvárok is. Az aszús birs vagy a citromos levendulazselé például isteni libamájhoz, a 75%-os étcsokival kevert eperlekvár önmagában is csemege, míg a nagy kedvencem a bodzabogyóból készült lekvár olyan különleges ízélmény, hogy sosem elég belőle.
Marhapofa kicsit másképpen
Az evésnek-ivásnak még aznapra nem volt vége, hiszen este várt minket egy kiadós gourmet vacsora az Adrássy Rezidencia Eszencia éttermében. Az aszú, furmint és szamorodni hazájában természetesen ezek a borok kerültek terítékre, míg a húsok közül a gyöngytyúk, kacsa, marha. Nem tagadom, szeretem az emberes ételeket, ezért a kedvencem a vörösboros marhapofa pörkölt volt dödöllével és kapros tejföllel. Érdekesnek találtam, hogy egy vörös húshoz, ami ráadásul vörösborban készült, fehérbort kapunk, ugyanakkor valahol logikus volt a sommelier választása, hiszen egy fehérboros borvidéken vacsoráztunk. Meglepően kellemes volt a marhapörkölt tokaji száraz furminttal, mondhatnám azt is, hogy a bornak behízelgésben nem volt párja. A desszert szintén tetszett, számomra picit a karácsonyt idézte: sült túrólepény citromkrémmel, pirított mandulaporral, habcsókkal.
Andrássy Rezidencia
Szállásunk, az Andrássy Rezidencia mellett sem tudok elmenni szó nélkül, mert lenyűgözött. Mindig is kedveltem a klasszikus eleganciát, és szerintem minden kislány eljátszott már azzal a gondolattal, hogy milyen érzés lehetett hercegnőként élni, bálokba járni, egy rezidencián élni luxus körülmények között. Az 1700-as években épült főúri udvarházban picit átélhettem ezt az élményt. A spa úszómedencéjében megmártózva pedig a modernkori luxusban lehetett részem. Még egyszer köszönöm a TriVial csapatának a meghívást és a sok-sok élményt!
Élményeim képekben.:)
