Tegnap Széll Tamás és csapata isteni menüt főzött a Bocuse d’Or szakácsversenyen Lyonban, amelyet a zsűri a tizedik legjobbnak ítélt. A világ legjobb szakácsai mérték össze tudásukat a verseny két napja alatt, ahol hihetetlen kreációk és különleges ízkompozíciók születtek. Lovas Katalin gasztronómiai szakújságíró tudósított minket az esemény helyszínéről, és kulisszatitkokat is elárult.
Tegnap délelőtt Széll Tamás és segítője a 11. bokszban kezdte el a munkát a Bocuse d’Or lyoni szakácsversenyen. A verseny első napja, amelyen Tamás még csak nézőként vett részt, sem volt eseménytelen. Kiderült ugyanis, hogy nem sikerült mindent beszerezni előző nap a piacon, így Tamásék hétfőről keddre virradó éjszaka a szállodában nekiálltak újra “összerakni ” a két friss köretet. Hajnal négyre fejezték be a munkát, és remélték, hogy a versenyen is sikerülni fog, hiszen nem volt lehetőség újabb próbafőzésre.
Startra készen
Hamvas Zoltánt beválasztották a 29-ei versenynap konyha zsűrijébe, ami nagy megtiszteltetés, így viszont nem jutott ideje foglalkozni a magyar csapattal és a versenynappal. Még szerencse, hogy Szulló Szabina, az Onyx séfje is végig ott volt a versenyen és folyamatosan támogatta, segítette Tamást.
Kedden délután 5 órától kezdhetett a magyar csapat kipakolni a kamionból a hátsó raktárba, majd másnap reggel 7 órától a konyha bokszba. Reggel 9-kor már javában pakoltak, hogy minden a helyére kerüljön. Az eszközök szerencsésen megérkeztek, semmi nem tört el, nem veszett el, így Tamás a 9:40-es kezdésre már megnyugodott. Először, 14:40-kor a halétel tálalásával kezdtek, majd 15:15- kor hozták ki a hústálat, amit a Rubik kocka mintájára építettek fel.
Izgalmakból az első versenynap sem volt hiány. Sajnos – vagy a rosszmájúak szerint szerencsére – a svéd csapat bakizott. A halételük kötelezően friss köretébe olyan alapanyag (torma) is került, ami nem volt a piacon. Levegőben lógott, hogy esetleg diszkvalifikálják őket, de végül csak pontlevonást kaptak. Ezzel viszont elszállt minden reményük a dobogóra jutásra, amire pedig esélyesek lettek volna.
Amikor elkezdtek Tamásék dolgozni, a tribün tetejéről azonnal megszólalt a magyar kórus: “Hajrá Tamás, veled vagyunk!” A sajtó 12:15-ig figyelhette közelről a versenyzők munkáját. A magyar csapat végig szervezetten dolgozott. Az ördög azonban nem alszik, sajnos túlmelegedett a sütő, amiben a zöldségköretet kellett melegen tartani, így az kissé kiszáradt, nem olyan lett, amilyennek szerették volna.
Színes haltál
Szerencsére időre készen lettek mind a halétellel, mind a hússal, és gyönyörű tálakat produkáltak. A rombuszhal és homár mellé az egyik köret mini lángos volt magyar tokhalkaviárral a tetején. Az ír marhához Tamás mangalicaszalonnát társított, és némi gulyást is csempészett az ételbe, hiszen gulyáshússal töltötte meg a raviolit. Marhapofa és ökörfarok is szerepelt a hústálon, mindehhez pedig jól illet a hagymakompót hagymalekvárral és szarvasgombával.
Sajnos a szervezők is elkövettek hibát: a húsételt értékelő zsűri egyik tagja nem kapott kanalat a kóstoláshoz, ezért nem tudta megízlelni a kis edényben levő gulyást, ami nyilvánvalóan belejátszott az általa adott pontokba. A magyar csapat végül nagyon szép helyen végzett, 24 indulóból 10. lett. Ezzel az eredménnyel megelőztünk olyan gasztronómiai nagyhatalmakat, mint Belgium, Svájc vagy Olaszország. Ezen kívül még egy díjat zsebeltek be, az internetes szavazók Széll Tamás plakátját választották a legjobbnak. A Bocuse d’Or szakácsversenyen a franciák arattak győzelmet, hozva a papírformát.
Gratulálunk a magyar csapatnak, és nagyon büszkék lehetünk Széll Tamásra, hiszen a következő Bocuse d’Or versenyig – ami két év múlva lesz – ő a 10. legjobb szakács a világon!
Lovas Katalin gasztronómiai szakújságíró a verseny ideje alatt folyamatosan küldött nekünk szöveges anyagokat és fotókat. Az általa készített képekből szemezgettünk.
