Pontosabban hongkongi. Láttuk, hogy a kínai konyha nagyon érdekli a vendégeinket, népszerű témáról van szó, ezért egy kis csavarral ugyan, de ismét kínai vacsit szerveztünk.
Hongkong egy varázslatos hely
Hongkong a Kelet és a Nyugat találkozása, egy olyan szigetállam, ahol kísért a múlt a mai napig, és az egyetlen terület talán, ahol nem baj, hogy rányomja a bélyegét, a gasztronómia. Itt nagyon jól megfér a kínai tradíciók mellett a nyugati újító szellem, az emberek szeretnek jókat enni, olyannyira, hogy a világon Hongkongban a legmagasabb az egy főre eső éttermek száma. A kínai konyhák közül a kantoni a legelterjedtebb, ami egzotikus, néha extrémnek is mondható, hiszen akár kígyó vagy vadmacska is kerülhet a tányérra. Specialitása a dim-sum, ami tipikus hongkongi étel, tea mellé való falatkák, sokféle finomság, mindenből egy pici.
Dim-sum
Dim-sumból mi is kaptunk, hagymás sertéshússal töltött tésztapárnácskákat, mellé kétféle szószt, mert maga az étel nincsen túlfűszerezve, a mártogatóssal lesz teljes az ízélmény. A dim-summal együtt érkezett ki még két előétel, a kimcsi és a csípős csirkesaláta, mindkettő hideg étvágycsináló. A kimcsi a koreai konyha büszkesége, ott külön múzeumot szentelnek ennek a témának, ám Kínában is közkedvelt étel. A csirkehúsból készült saláta csípett rendesen, de éppen ebben rejlett a bája. A 14 fogásos menüsor minden egyes eleme fenséges volt, én azonban a kedvenceimről emlékeznék meg kicsit részletesebben.
Kacsamester akcióban
A pekingi kacsa a number one nálam, megunhatatlan, szeretem a szaftos húst, a ropogós bőrt és a friss zöldségeket a mini rizspalacsintába tölteni, Hoisin-szósszal ízesíteni. Legjobban azonban azt a látványt kedvelem, amikor a séf szép érmécskéket hasít ki a húsból, művészi pontossággal szeletel és tálal. Nem lehet ám bármelyik kacsából elkészíteni ezt az ételt, pekingi kacsának születni kell. Az 5-7 kilós jószágot keményfával tüzelt kemencében, speciális technikával sütik aranybarnára, majd a kacsamester a legenda szerint 109 szeletet hasít ki belőle, éppen annyit, mint ahány szeretője volt a Kínát egyesítő első császárnak. Ő volt ugyanis az a császár, akinek a tiszteletére a pekingi kacsát, mint fejedelmi fogást egy kukta kitalálta és beírta a történelemkönyvekbe.
Sült banán labdák
A másik nagy kedvencem a gong-bao csirke. A csirkét azonban a kedvünkért egy izgalmasabb alapanyagra, rákra cserélte a Hong Kong kínai étterem séfje. A ropogós mogyoródarabokon kívül az étel jellegzetes ízét a rizsbor, a kínai ecet és a szecsuáni bors adja. Üdítő élmény egy ilyen finomságból csemegézni, főleg akkor, hogyha illatos jázmin rizs is van mellé. Utóbbi nevét finom virágillatáról kapta, és nagy előnye, hogy a rizsszemek összetapadnak, így pálcikával is könnyedén meg lehet őket enni. A desszert mellett sem tudok szó nélkül elmenni, hiszen a sült banánról van szó. A bundázott banándarabokat mézzel locsolják meg, a végeredmény pedig egy olyan édesség, amit nem lehet abbahagyni.
A 14 fogás azonban egyszer csak elfogyott, így véget ért a lakoma, de aggodalomra semmi ok, lesz másik. Ha nem is kínai kaland, valami egészen izgalmas van most szervezés alatt. Ha 2017-ben is csatlakozol hozzánk, kiderül, legközelebb hová utazunk el együtt az ízek szárnyán.
Kellemes ünnepeket kívánunk!
Gourmet Lányok
Ennek a kínai vacsorának is élveztük minden egyes percét. Íme az esten készült fotók!
