Tizenötödik vacsoraestünkön Délvidéket vettük célba, a szerb konyhával ismerkedtünk meg. Vacsoránkat egy dunai állóhajón rendeztük meg, ahol tökéletes vendéglátásban volt részünk. Dusanka, az étterem tulajdonosa bebizonyította, hogy a szerb vendégszeretetnek párja nincs.
A szerb konyha valóságos ízorgia, hiszen hatással volt rá a görög, a török, a bolgár és a magyar konyha is. Ezek a népek megszínesítették az ételeket, mindenki hozzátett egy kicsit a szerb kulináris világhoz, és ebből valami egészen különleges kerekedett ki. Mi Szerbia szívének, Belgrád környékének konyháját ismerhettük meg, hiszen vendéglátónk férje erről a vidékről való, és maga az étterem is innen érkezett, ha nem is a szelek, de a hullámok szárnyán.
Hogyan lesz egy sóderszállító uszályból étterem? Mindenképpen kell ehhez az attrakcióhoz egy elszánt férfi, aki időt és energiát nem kímélve átalakítja a barátai segítségével, majd húsz éven keresztül azon dolgozik, hogy cukrászdából igazi gourmet hellyé változtassa. A Vogue hajóétterem most a Margit és Árpád híd között horgonyzik, és egy kis darab Szerbiát varázsol a Duna partjára. Étlapján megtalálhatók a nemzetközi konyha remekei is, ám a legizgalmasabb fogások szerintünk a szerb ételek, emiatt választottuk éppen ezt az éttermet tizenötödik vacsoránk helyszínéül.
Vendégeinkre egy hosszú asztal várt és csodás panoráma, hogy fehér abrosz mellett hallgathassák meg azt a sok érdekes sztorit, amit Dusanka, az étterem tulajdonosa mesélt nekünk. Mielőtt beléptek a fedett teraszra, már az ajtóban elkezdődött az ízutazás, házi lekvárt kóstolhattak meg, hiszen szerb szokás szerint ez a csemege, vagyis a slatko megédesíti a napot, a mi esetünkben az estét. A közös koccintás főszereplője a legjobb fajta, fahordóban érlelet, szép aranyszínű szerb pálinka (rakija) volt, és aki az est további részén is alkoholos kísérőre vágyott, az egy komplett vajdasági borsort kóstolhatott végig.
Az előételek egy tányéron érkeztek, szemet gyönyörködtető tálalásban. Kaptunk bureket, a szerbek kedvenc reggeli csemegéjét, ami nem más, mint rétestészta tejszínes lágysajt töltelékkel, és marhahúsból készült hajszálvékony sonkaszeleteket, no meg kajmakot, azt a tehéntejből készült sós finomságot, ami igazából a tejnek a föle, ugyanakkor teljesen túró állagú. Utóbbit lepénykenyérre kenhettük, mert úgy az igazi. A kajmak visszaköszönt a csirke ragulevesben is, amitől utánozhatatlanul finom íze lett az erős húslének. A főételre muszáj volt egy kicsit rápihennünk, addig megismerkedhettünk a szerb népviselettel és számtalan érdekes történettel.
A főétel kétszemélyes tálnak is beillett, de mint kiderült, vendéglátónk fejenként szánta ezt a bőséges adagot. A grillezett finomságok mellett volt még a tányéron sült kolbászka és bab, savanyú káposzta, sopszka saláta, isteni sült paprikakrém (ajvár). A grill ételek közül talán a csevapcsicsa a legismertebb, ami darált húsból készült hurkácska. Az eredetiben van birka- vagy bárányhús is, de mivel ezeknek az íze és szaga elég erőteljes, a miénk sertés- és marhahús keverékéből állt. Az ajvár szigorúan házi a Vogue hajón, mert a szerb paprikának, amiből készítik, párja nincs, íze egyszerűen tökéletes. Szüretére jobban várnak, mint a szőlőére, ősszel érik ez az élénk piros, lédús csemege.
A baklava utóbbi ízutazásaink meghatározó desszertje, hiszen megkóstolhattuk jordán, görög és most szerb estünkön is. A szerbek szerint is a legjobb baklava a görög, de az övék is nagyon finom, van olyan tömény, mint a hellászi csemege. Dusanka még egy meglepetéssel is készült, szerb török kávét kaptunk, aminél meg kellett várni, míg a zacc leülepszik az aljára, majd csak ezután kortyolhattuk. Ezzel a finom feketével zárult az étkezés, de az est azért még folytatódott. Ismét készültünk kvízzel és tombolával, hogy senkinek se legyen hiányérzete. Köszönjük mindenkinek, aki ott volt a vacsoránkon, és reméljük, most is sok élménnyel tértetek haza!