Idén lehetőségünk volt arra, hogy az október 2-ai zsidó újévet mi is megünnepeljük. A Fülemüle étterem tulajdonosa, Singer Viktor barátunk osztotta meg velünk ezt a felejthetetlen élményt.
Idén október 2-án este köszöntött ránk a zsidó újév, Ros Hásáná. A kétnapos ünnepen az ember teremtésének 5777-ik évfordulójára emlékeztek a zsidók, velük együtt pedig mi, a gourmet klub is. Igaz, néhány nap késéssel, de jobb későn, mint soha alapon méltón, október 7-én este megültük az ünnepséget, természetesen finom tradicionális falatokkal megspékelve.
Egy hosszú asztalnál ült minden vendég, akárcsak egy szép nagy család, és ha már így összegyűltünk, a hagyományoknak megfelelően fogyasztottuk el az ünnepi vendégváró falatokat, a barheszt, az almát és a mézet. A zsidó újév nagy ünnep, de picit elmélyültebb, mint nálunk a szilveszter éjszaka. Ilyenkor mindenki számot vet, átgondolja az előző év történéseit, és vár Isten ítéletére, hogy miként engedi tovább őt a következő esztendőbe.
Sorsfordító nap ezt tehát, és mi mást is kívánhatnának ilyenkor az emberek maguknak, mint egy igazán jó évet, bőséget és gondtalan napokat. Az édes évet a méz jelképezi, az egységet az alma, illetve a kerek formájúra sütött barhesz. Utóbbi egy kelt kalács, vagy kenyér, aminek a tésztájába krumplit is kevernek, tetejét pedig szezámmaggal vagy mákkal szórják meg. Az ünneplők kézzel törnek belőle egy darabot, majd továbbadják a mellettük ülő családtagnak. A kenyér- vagy kalácsdarabkával beletunkolnak a mézbe, majd esznek még hozzá egy szelet almát.
Az érdekes „rituálé” után következett az előétel, a gefilte fish, azaz halpástétom. Eredetileg halfejet fogyasztottak, de szerencsére ez a szokás módosult az évek során, és valljuk be, a mandulával megbolondított halpástétom salátával sokkal gusztusosabb megoldás. Ezután éppen jól jött a leves maceszgombóccal. A marhahúsléből pászkából készült fűszeres gombóc kandikált ki, mellette finom zöldségek. A Fülemüle híres erről a leveséről, a New York Times szerint Budapesten náluk a legjobb ez a forró finomság. Ezt az információt csak megerősíteni tudjuk.
Ha költő lennék, biztosan ódát írnék a Fülemüle sólethez, aminek különlegességét a házi füstölésű marhaszegy adja. Sajnálom, hogy rímekbe nem tudom szedni az élményt, viszont megpróbálom részletesen elmesélni, mit éltem át a főétel elfogyasztása közben. A szupertitkos recept alapján pácolt marhaszegy szétolvadt a számban, a kétféle bab szintén vajpuhán mellé simult, az i-re a pontot viszont a töltött libanyak tette fel. A sólet nagy mennyiségben az igazi, akárcsak a töltött káposzta, és ha hagyományosan készítik, akkor kemencében érnek szépen össze az ízek. A mózesi törvények szerint ugyanis szombaton, vagyis pihenőnapon nem szabadott tüzet rakni, ezért már pénteken begyújtották a kemencét, feltették a sóletet, ami még aznap elkészül, viszont másnapra is meleg maradt, hiszen a kemence jól tartotta a hőt.
Én személy szerint a sólet után már csak levegőért kapkodtam, de nem tehettem, mert elém tettek egy tányérnyi mennyországot, mákos-diós-almás nudlit. Ez nem volt más, mint a flódni átértelmezése, vagyis nudliasítása. Volt benne minden, ami a híres mákos süteményben, nagy előnye pedig, hogy tempósabban lehetett „betermelni”, hiszen a pici „sodormányokat” pillanatok alatt bedobáltuk a szánkba, és csak nyeltük, mint kacsa a nokedlit.
Az estének pedig egy remek mesélője is akadt az étterem tulajdonosának személyében. Singer Viktor barátunk a „one man show” tipikus példája, megnyomtuk rajta a „PLAY” gombot és egész este csak mondta, és csak mondta. Sztorijain most is jókat mosolyogtunk, és örültünk annak, hogy gourmet baráti körben, szinte egy családként ünnepelhettünk.
Köszönjük szépen Viktornak a meghívást, máskor is megyünk!:)
Gourmet Lányok