Magyarország egyik legjobb éttermében elkölteni egy finom ebédet mondhatnám, hogy a nap fénypontja. A balatonszemesi Kistücsök számomra egy színfolt, főleg egy borongós, ködös őszi napon, amikor az ember arra vágyik, hogy valami igazán lélekmelengetőt kapjon. Én megkaptam, és utólag is köszönöm a csodás ebédet.
A Kistücsökről már sok jót hallottam, tudtam, hogy szép számmal zsebelt be gasztronómiai elismeréseket, díjakat. Ezek után már alig vártam, hogy egyszer megízlelhessem a remek fogások egyikét itt. Elképzeltem magamnak egy takaros kis parasztházat, ahol a berendezést a falusi romantika inspirálta, az ételek pedig nem hazudtolják meg azt, hogy egy balatoni településen születtek. A Kistücsök azoban megjelenésében formabontó volt számomra, ízeiben viszont sokban egyezett elképzeléseimmel.
Az épületet egy évvel ezelőtt építették át, letisztult vonalak és színek jellemzik, én egy kicsit Provence-ban éreztem magam. Nem szeretem a túl elegáns, csilivili helyeket, ahol az ember feszeng a fehér abrosz mellett, nem képes elengedni magát. A Kistücsök elegáns, ugyanakkor barátságos, egy ízlésesen berendezett vidéki otthon, ahol mindig szeretettel várnak. A régi étteremről készült képeket elnézve jót tett neki a „ráncfelvarrás”.
Pisztráng happy körítéssel
Igazi úri ebédet kaptam, ínycsiklandó előételt, kedvemre való főételt és egy teljesen tökéletes desszertet. Régen voltam olyan elégedett éttermi koszt után, mint az ebéd végén. Igaz, hogy az étkezés a látványnál kezdődik, a szép tálalás meghozza az étvágyat, a remek ízhatás már csak hab a tortán. Imádom a halat, ezért a pisztrángot ki nem hagytam volna. Az enyhén füstölt, ropogósra sütött bőrrel tálalt vajpuha haldarabkák kísérője a céklás tormahab volt, no meg Légli Ottó 2011-es Sauvignon Blanc-ja. Boldogan ízlelgettem az omlós halhúst és a pink habot, aminek már a látványa is jó kedvre derített. Hasonlóképpen elégedett arccal ült mellettem egyik kedves ismerősöm, aki a malacfej és chilis mogyóróhagyma párosítással nem tudott betelni.
Házi tészta minden jóval
A házi tésztáknak egyszerűen nem tudok ellenállni, ahogyan a vadételeknek sem. Így esett a választásom a szélesmetéltre vaddisznóhússal és vargányagombával. A vad húsát csikokra vágva halmozták a tésztára, a gomba kockára vágva került az ételbe. A hús omlós volt és ízletes, a gomba picit roppanós, ahogyan kell. Bár én nagyon elégedett voltam a választásommal, be kell valljam, barátom még az enyémnél is tökéletesebb fogást nézett ki magának.
Az étterem fotója a kacsáról
A kacsacomb káposztás pirított tésztával látványban és ízben is egy csoda volt. A húst szuvidolták, így nem száradt ki, intenzívek voltak az ízei, és ahogy ott „csücsült” azon a finoman illatozó káposztás cvekedli korongon, nem lehetett nem megkóstolni. Jó káposztás tésztát nehéz készíteni, mert egyszerre kell kellemesen édeskésnek és kellően borsosnak lennie. A Kistücsök séfjének ez sikerült, ezer köszönet érte. Természetesen a vaddisznós tésztához is bort kortyoltam, Légli Ottó családfájánál maradtam, Légli Géza nagyszerű 2011-es Lakitető Syrah vöröséből kétem egy pohárkával.
Egy tökéletes desszert
Minden jó, ha a vége jó. Hagytuk, hogy a desszert megkoronázza ebédünket. Mivel degeszre ettük magunkat, kévé és édesség túl sok lett volna együtt, ezért összevontuk a kettőt. Kávékrémet kértünk házi csokoládifagylalttal. Ismét jó döntést hoztunk, tökéletes záróakkord volt. A kávékrém habkönnyen emelkedett a 85 százalékos kakaótartalmú csokikrém felé, a két réteg között pedig kávé emulzióban áztatott kekszdarabkák bújtak meg. A pohárkrém mellett ott volt egy halom házi csokifagyi is, nem mintha maga a krém nem állta volna meg egymaga is a helyét. Az ebéd végén összenéztünk, és csak annyit mondtunk, hogy ide még vissza kell jönnünk, mert sikerült minket teljesen elvarázsolnia a Kistücsöknek.
