Isteni vacsorára vágytunk Nőnap alkalmából, hát megkaptuk! A boristen gasztronómiai szentélyében kényeztették ízlelőbimbóinkat, és unatkozni sem hagytak minket, hiszen egy tavernában mindig zajlik az élet.
Pepe és Thomas remek házigazdák
A görögöknél a taverna a társasági élet központja, este körülülik az asztalt az éhes vendégek és sztorizások közepette élvezik a lakoma minden egyes pillanatát. Szimpatikusnak találtuk ezt a szokást, ezért arra gondoltunk, hogy elköltünk egy vacsorát amolyan görög módra, lazán, kedélyesen és lakomázva. Alkalmat is találtunk a mulatságra, a Nőnap szolgáltatta az apropót, ám mindenki tudta, hogy ez csak álca, mert akkor is ettünk, ittunk és mulattunk volna, ha nem közeleg ez a neves ünnep.
A mediterrán nemzetek élete egyáltalán nem unalmas, főleg ha az asztal körül ülnek. A nap fénypontja a vacsora, ami olyan fél tíz tájékán kezdődik, amikor már egy kicsit hűvösebb az idő és élénkebb az ember. A közös étkezés számukra szent dolog, örömmel osztják meg az ételt és élményeiket másokkal. Ha nem is a Földközi-tenger, de a Duna partján találtunk mi is egy görög tavernát, ahol görög módjára vacsorázhattunk, sőt még táncra is perdülhettünk.
Előétel négyes görög módra
A taverna Dionüszosz, vagyis a bor és mámor istenének nevét viseli, több mint húsz éve varázsolja Budapestre Görögországot, a kellemes mediterrán hangulatot és fogásokat. Legújabb termébe sok-sok lépcsőn kell felkapaszkodni, de érdemes, mert odafönt elegáns, mondhatni isteneknek járó élmény vár ránk. A terem neve beszédes, Zeusznak hívják, a környezet pedig olyan, mintha a főisten rezidenciájába csöppentünk volna.
Ám ez még kevés lett volna ahhoz, hogy istenien érezzük magunkat. Egy ínyenc számára ennél jóval több kell az elégedettséghez, finomságokkal teli tányérok nélkül nincsen öröm. Ouzóval, a görögök nemzeti italával koccintottunk, majd máris az előételeket ízlelgethettük: tzatzikit, feta sajtból készült pikáns krémet, fűszeres húslabdácskát és rizzsel töltött szőlőlevelet, no meg ráadásként csicseriborsó krémet friss pitával. A főételek is hasonlóan izgalmasak voltak: sajtkrémmel töltött nyelvhalat és mousakas-t kaptunk. A lakomát desszert duó zárta: diós-mézes nyalánkság és málnakrém.
Tánc kifulladásig
A teremfőnök a fogások között alaposan megdolgoztatta vendégeinket, hol agymunkát kellett végezniük, hiszen quiz kérdésekre válaszoltak, hol táncot tanultak. Utóbbit nyugodtan nevezhetjük az est fénypontjának, mert ritka alkalmak egyike, hogy egy térben ennyi őstehetség gyűlik össze. Pepe a táncoktatónk a saját szemével láthatta, hogy a határtalan lelkesedés milyen csodákra képes. Összekapaszkodva roptuk a táncot görög népzenére, és hirtelen tényleg úgy éreztük, hogy nem a Duna, hanem a tenger hullámzik az ablak alatt.
Most is bebizonyítottuk, hogy ízutazásaink elrepítenek mindig oda, ahonnan a finom ételek származnak. Át sem léptük az országhatárt, de görög vidékeken jártunk, ott, ahol a házak kékben és fehérben pompáznak, halászhajók ringatóznak a vízen és olívaolajjal meglocsolt friss salátát ropogtathatunk frissen fogott tenger gyümölcseivel. Érdemes tehát velünk tartanod, mert mi tudjuk, hogyan repülhetünk az ízek szárnyán oda, ahová csak akarod. A titkos módszerünkkel még a Távol-Kelet sincsen messze, következő úti célunk ugyanis Japán. Március 28-án oda indulunk, és viszünk téged is, ha akarod.:)
