Havannai hangulat
Vannak dolgok, amiket nem érdemes megismételni, mert annyira jól sikerültek, hogy túlteljesíteni szinte reménytelen második alkalommal. Kubai-karibi vacsoraestünk szerencsére nem ezek közé tartozott.
Természetesen mi is feltettük már magunknak a kérdést, hogy mi lehet egy sikeres vacsoraest titka. Az étterem és a menü nagyon fontos, de nem minden, a hely és a vendégek hangulata talán még ennél is lényegesebb. Tavalyi kubai vacsoraestünk hatalmas sikert aratott ínyenc barátaink körében, a havannai hangulatnak van valami különös bája, és direkt nem a romantikáját írtam, mert ennél azért „tüzesebb” feelinget kell elképzelnünk. A koktélok, a „rumittasság”, a szivarfüst, az élőzene és a kreol bőrű táncosok lenge öltözetben igazán felforrósítják a hangulatot, ami nem csoda, hiszen mozdulataikat szinte áthatja az erotika.
Az isteni lazactatár
Megérkeztünk a színes, örökké nyüzsgő és táncoló Kubába, ahol még igazán tudnak az emberek mulatni, önfeledten, minden sallang nélkül, merik élvezni az életet, még akkor is, ha nem mindig kerül bőséges lakoma az asztalra. Mi ebben is szerencsések voltunk, mert tányérunkon finomabbnál finomabb falatokat találtunk, poharunkban pedig színpompás, főleg rummal ízesített koktélok várták, hogy lekísérjék az ételeket. „Sose legyen rosszabb!” – azt hiszem, ilyenkor ez fordul meg elsőként az ember fejében, másodszorra pedig talán az, hogy egy koktél sosem elég.
A koktélok fűszere hol chili, hol eper, hol valami citrusféle volt, mindenesetre a vacsorát két klasszikussal, a Cuba Librével és Mojitóval indítottuk. A „Szabad Kuba” rum és kóla keveréke, míg a másik nagy kedvenc jó sok mentával, citrommal és rummal készül. A sajttal töltött tortilla avokádókrémmel és babpürével szépen lassan elkezdett ráhangolni minket a spanyol behatású kubai konyhára, a korianderes-citrusos lazactatár adott a vacsorának egy elegánsabb felhangot, míg a hideg gazpacho frissítő volt, akár egy koktél. Utóbbi eredetileg fehér színű, hiszen nem volt más, mint kenyérleves mandulával sűrítve, csak később kezdtél el paradicsommal készíteni.
Buli minden mennyiségben!
A Mojito sorbet tökéletes hűsítő csemege, természetesen nem hiányozhatott belőle az ipari mennyiségű menta sem. Lenyugtatta ízlelőbimbóinkat, hogy teljes mértékben a főételekre tudjunk koncentrálni. A grillezett mini polip, tintahal és rák mellé szépia tintával színezett és ízesített fekete rizottót kaptunk. A férfiemberek kedvence egyértelműen a steak volt, ami argentin Angus marhahúsból készült, snidlinges tejföllel meglocsolt burgonyával és grillezett zöldségekkel került a tányérunkra. A húsból repetát is kaptunk, nehogy hiányérzetünk támadjon. A lefojtás nem más volt, mint spanyol fánk, vagyis churros, ami isteni fahéjban volt meghempergetve, egy tálkában mellé kubai rumos csokoládé szószt kínáltak.
Ennyi mennyei étel után szinte kívántunk egy kis mozgást, a táncparketten ki is élhettük ezt a vágyunkat. Kubai zenére, élőzene kísérettel, profi táncos irányításával buliztunk, majd megnéztünk egy vérbeli bármixer show-t, ahol csak úgy röpültek a lángoló üvegek, és akinek ez sem volt elég, salsázhatott egészen hajnalig a La Bodeguita del Medióban, a hazai havannai klubban, Hemingway kedvenc helyén, ami Budapesten is gyökeret vert. Örülünk, hogy kubai módjára lazulhattunk, mulathattunk, ehettünk-ihattunk egy estén át, és reméljük, lesz még hasonlóban részünk a jövőben is. Egyet ígérhetünk, hogy ide még visszatérünk.
Képgaléria nélkül nem élménybeszámoló az élménybeszámoló. Íme néhány hangulatkép!
